Anyám, értsd meg!

0
Küldés Kindle-re

– Szia!

– Szia! Hogy vagytok?

– Megvagyunk.

– Hogy jöttek haza a gyerekek a hétvégéről?

– Mint máskor. A legnagyobbnak dührohama volt, a középső utál, a legkisebb hisztizik.

– Ez borzalmas. Meddig megy még ez így?

– Nem tudom, már megszoktuk. Végül is csak az első egy-két nap ennyire durva, aztán egész viselhető, vagy legalábbis ritkább. A következő páros hétvégéig, aztán kezdhetjük elölről.

– Megint volt agymosás?

– Persze. Hogy bolond vagyok és gyilkos, meg nem én vagyok az anyjuk, meg hogy veszélyes a lakásunk, és itt betegséget kapnak. Szépen visszamondták az egészet. A nagy persze nem, az tudja, hogy nem szabad elmondani.

– Micsoda szemét! Tönkreteszi a saját gyerekeit! Nem érti, hogy ezzel a gyerekeknek tesz rosszat?

– Anyám, értsd meg! Őt nem érdeklik a gyerekek. Nem számít neki. Ezzel nem tudsz rá hatni. Az ő szemében csak eszközök arra, hogy engem szivasson. Tudja, hogy nekem rossz, ha a gyerekeknek rossz. Tudja, hogy fontosak nekem a gyerekek, és belehalok, ha tönkreteszi a kapcsolatunkat. És máris nyert a játszmájában. Megint hasmenésük volt, kivannak lelkileg. Állandóan panaszkodik az óvoda és az iskola, hogy nem bírnak velük. Beszéltem a pszichológusukkal, azt mondta megdöbbentette a gyerekek állapota, és hogy nem lehetne-e valamit csinálni. Ezt most komolyan tőlem kérdezi? Emiatt harcolok évek óta! Amíg oda kell engednem őket kéthetente hétvégén, addig ez lesz. Ezt a pszichológus is megerősítette. Újra és újra traumatizálódnak.

– De a gyámhivatal nem látja? Nem ezért vették védelembe őket?

– De látja.

– Miért nem csinálnak semmit?

– Nem a hatáskörük. Nekem mondták, hogy úgy látják, hogy felügyelt kapcsolattartás kellene, de ők nem jelezhetnek  a bírónak. És őket is támadja ez a fxx, úgyhogy félnek tőle, nem merik leírni, mert nincs elég konkrét bizonyíték.

– Akkor minek vannak?

– Engem ellenőrizgetnek, hogy adok-e enni a gyerekeknek.

– Mi???!!!!

– A múlt héten jöttek látogatóba bejelentés nélkül, hogy megnézzék, van-e itthon kaja. Belenéztek a hűtőbe is.

– Micsoda? Felháborító? Téged ellenőrizgetnek, az a szemét meg azt csinál, amit akar?

– Igen, mert nálam vannak a gyerekek, szóval nálam tudnak ellenőrizni. Hétvégén meg nem dolgoznak ugye, hogy alkalomadtán oda is kimenjenek. De legalább ők is szégyellték magukat, hogy ezt kell csinálniuk. Tudják, hogy nálunk nincs ilyen gond, de az a kedves ember feljelentett azzal is, hogy nem etetem őket, így ellenőrizni kellett. De legalább nagyon megértőek voltak, és együtt éreztek velem.  A családsegítő is azt mondta, hogy felügyelt kapcsolattartás lenne jó már. Mondtam neki, hogy nosza rajta, akkor írja le. Hát ő nem jelezhet a bíró felé, csak a gyámhatóságnak. Most írtak valami jelentést, reméltem, hogy lesz benne valami, de nem írt semmi konkrétat, amit fel lehetne használni.

– És a gyámhatóság sem jelezhet a bíró felé?

– Nem, csak ha a bíró kéri. Amúgy meg a bíró nem nagyon olvassa, amiket beadtunk, hogy baj van.

– Hát olyan nincs!

– Anyám, értsd meg, a bírónak van másik 20 ügye, x ideje, hogy felkészüljön egy tárgyalásra, ez meg állandóan bead több tíz oldalas szövegelést minden tárgyalás között, nincs rá ideje. Már több ezer oldalas aktánk van. Ki tudja azt mind elolvasni és fejben tartani, hogy 2,5 éve ki, mit, hol írt?

– És akkor mit csinál a gyámhatóság?

– Megbüntet, ha nem adom át kapcsolattartásra a gyerekeket, megbünteti őt, ha nem fizet gyerektartást, kijelöli az iskolát, ha nem tudunk megegyezni. Ilyesmik.

– De hát ők is ezt mondták, hogy jobb lenne, ha nem mennének hozzá a gyerekek.

– Igen, nekem mondták szóban, hogy ez a véleményük. De ez így nem ér semmit, ha nem írják le.

– Miért nem csinálnak már valamit?

– Anyám, értsd meg, nem tudnak. Nagyon együtt éreznek velem, és látják, hogy ez egy hülye, és sajnálnak, amiért állandóan feljelentget, és folyton tárgyalásokra kell járnom. De ennyi. Ennyit tudnak tenni emberileg. És akkor ők még jófejek. Mert vannak ennél hajmeresztőbb esetek is más kerületekben, ahol az úgynevezett szakemberek elhiszik az ehhez hasonló képtelen hazugságokat.

– De hát akkor nem értem! Mi értelme az egésznek?

– Anyám, értsd meg, ezek csak látszathatóságok, hogy fel lehessen mutatni valami szociális hálót, hogy törődnek a gyerekekkel. De valójában senkit nem érdekel. A lelki bántalmazással nem tudnak mit kezdeni. Mi középosztály vagyunk, látják, hogy van mit enni, van cipő a lábukon, úgyhogy azt gondolják, nincs nagy baj. De nekem kell ebben a pokolban élnem, és meg kell oldanom minden lehetetlen helyzetet, és az én gyerekeim mennek tönkre. Hívott ma a védőnő is, hogy a bíróság kérte, hogy írjon valami véleményt, de nem tudom miért, úgyhogy ő is ki fog jönni. Környezettanulmány meg ilyesmi. Már a fél kerület járt nálunk, de úgy látszik ez nem elég. Tiszta átjáróház. De azért neveljem szépen a gyerekeket, meg biztosítsak nyugodt környezetet, miközben idegen emberek járnak ki-be, tárgyalásokra járkálok, miközben dolgoznom kellene, hogy eltartsam őket, és évek óta húzódik a per, és folyamatos stresszben és bizonytalanságban élünk.

– És a rendőrség? Nem tudja leállítani?

– Anyám, értsd meg, a rendőrséget nem érdekli, amíg nem áll ki kés a hátamból. Szerintük nem zaklatás, hogy naponta 10-szer felhív, és fenyegető, kötekedő leveleket írogat, mert szerintük csak a gyerekei iránt érdeklődik így, és nem garázdaság, hogy az utcán rángat. Ez senkit nem érdekel. Ezek semmik nekik, ezért nem fognak oldalakat írogatni. Azt meg nem lehet bebizonyítani, hogy ki törte be a kocsim ablakát, meg hogy a ház körül ólálkodik, mert az közterület, lehet ott, én meg oldjam meg, ha nekem jön.

– Ez felháborító! Nem hiszem el, hogy nem lehet valamit csinálni! Nincs olyan, hogy megbüntetik, mert már rengeteg alaptalan feljelentést tett? És az adófizetők pénzét meg a hatóságok idejét pazarolja?

– Nincs. A feljelentéseket ki kell vizsgálni, és a különböző hatóságok nem érnek össze.

– Ez borzasztó! Ez a tehetetlenség…

– Anyám, értsd meg, hogy valójában nem érdekel senkit. Ez csak nekünk rossz. Nekik mindegy, hogy a mi életünk pokol, ők munka után hazamennek… Csak egy papír vagyunk.

 

 

Hozzászólások betöltése