A magukat feministának mondó emberek gyakran keseregnek azon, hogy mások milyen gyakran és gyorsan határolódnak el a feminizmustól, mielőtt valami feminista dolgot mondanának. Rengeteg példáját lehet látni, hallani ennek, pl.: „nem vagyok feminista, de szerintem is ugyanannyit kéne keresnie az azonos pozíciókban dolgozó nőknek és férfiaknak” ; ”nem vagyok feminista, de szerintem is növelni kell a nők részvételét a döntéshozásban”, stb. Bizonyára ismerős a helyzet, és most nem is erről szeretnék írni, hanem egy másfajta elhatárolódásról, ami egyre jobban szúrja a szememet. Nevezetesen, amikor arról írnak emberek, hogy igen, bizony, ők feministák, de nem olyanok ám, mint a csúnya, rossz, gonosz feministák.