Élvezzük, ezért jó? – kritikus szemmel a pornóról és a Pornográciáról

15
Küldés Kindle-re

TN6_B1035836Mérő Vera szerint igen a válasz a címben feltett kérdésre: Pornográcia című könyvében azzal érvel a pornó mellett, hogy egyrészt a nők is nézik, másrészt a pornószínésznők szabad akaratukból választják ezt a foglalkozást. A kérdés azonban közel sem ilyen egyszerű: attól, hogy a nők is nézik, még nem biztos, hogy élvezik is (egy nőismerős például azért nézi, mert a pasija úgy szeret/tud szexelni); ha a nők is élvezik, attól még nem biztos, hogy jót tesz nekik; még ha jót is tesz a nézőknek, lehet, hogy a szereplőknek árt; és az önkéntesség kérdése sem intézhető el olyan egyszerűen – erről később bővebben lesz szó. A pornógyártás és -fogyasztás alapvetően egy etikai kérdés, és mint ilyen, nem alapozódhat arra, hogy élvezzük-e, vagy önként csinálják-e a szereplők. Attól, hogy lenne, aki önként eladná magát rabszolgának; és lenne, aki élvezné, hogy rabszolgája van, még nem lesz elfogadható, támogatható és etikus a rabszolgatartás. Vagy, hogy egy közelebbi példát hozzak, attól hogy a nők nagy része önként elvégzi a fizetetlen házimunkát, még sem igazságos, sem etikus nem lesz ez a felosztás.

Mérő Vera végig szinte csak ezeket bizonygatja a könyvben, hogy mennyire élvezik a nők a pornónézést, és milyen sokat keresnek a pornóiparban; illetve sok minden másról is van szó, amiről nem feltétlenül kellene. Nem tudom, miért érdekes például Wilhelm Reich jópofa stílusban leírt vázlatos életrajza, Soma Mamagésa lelki wellness punciworkshopja, miért releváns, hogy Linda Lovelace (az első nagyközönségnek szánt pornófilm, a Deep Throat szereplője, aki később azt állította, hogy kényszerítették a forgatáson való részvételre, és hogy a filmen tulajdonképpen a megerőszakolása látható) beszámítható-e vagy sem, vagy mire kellett a végtelenül leegyszerűsített és torz feminizmustörténet a könyv elejére.

Szexellenes feministák

A szerző azt hányja a „feministák” szemére, hogy nagyon leegyszerűsítik a kérdést; ugyanakkor mintha éppen ő nem tudna árnyaltan gondolkozni: a pornót ellenző feministák álláspontját prüdériává és a „szex általános gyűlöletévé” egyszerűsíti és torzítja szinte minden adandó alkalommal, így aztán könnyebben tud érvelni ellene. (Egyébként ezt a technikát ismerjük szalmabáb érvelésként.) Illetve általában nem érvel, hanem inkább csak leegyszerűsített kijelentéseket tesz, például hogy ők a barátnőivel mindig kinevették „az ágáló feministákat”, „hiszen a pornó jó, és hasznos, és funkcionális, főleg ínség idején, ezt mindenki tudja.” (12. oldal)

Később azt is írja a szerző, hogy „a feministák szerint a pornó nemi erőszakra nevel”, de nem idéz egyetlen kutatást sem ennek cáfolataként, hanem egy bekezdéses hagymázos fejtegetésbe fog arról, hogy nem lehet megállapítani, hogy van-e kapcsolat az erőszak és a pornó között, mert a pszichológiában nincs olyan, hogy valami 100% (43. oldal). Igen, általában nincs ilyen (vagyis 100%, hogy nincs 100%, hehe), viszont ez még egyetlen kutatót sem akadályozott meg abban, hogy érvényes megfigyeléseket tegyen társadalmi jelenségekről és folyamatokról. A pornófogyasztás és a nemi erőszak kapcsolatát sokan vizsgálták már, van tehát bőven anyag, amiben el lehet mélyedni; és ha valaki tudományos igényű könyvet ír a témáról, annak ez kötelessége is lenne. Egy gyors keresés például kapásból kihozott 68 tanulmányt, és az a néhány, amelyekbe belenéztem (egy, kettő, három), egyértelműen kimutatható kapcsolatról beszélt a rendszeres pornófogyasztás és a nők szexre való kényszerítésére való hajlandóság között (szóbeli kényszerítést, illetve alkohol- és droghasználatot említenek).

Önkéntesség

A pornófogyasztás társadalmi és egyéni hatásaival ellentétben az önkéntesség kérdésére látszólag nagy hangsúlyt fektet Mérő, mint mondja „az egyetlen, amit érdemes lehet – vagy szabad – vizsgálni, az az, hogy valóban tökéletesen önként, felelősségének teljes tudatában vállalta-e a lány az intim zuhanyt [eufemizmus; értsd: hogy pornófilm készüljön róla]. A többihez ugyanis semmi közünk.” (44.oldal)

Ez persze így borzasztó leegyszerűsítő, hiszen egyáltalán nem csak ezt kell vizsgálnunk (például mi van a pornónak egyre inkább kitett gyerekekkel, akik biztosan nem tudnak informált döntést hozni arról, hogy nézik-e vagy sem; viszont óhatatlanul hatással lesz rájuk), de azért nézzük meg közelebbről. Abban, hogy Mérő nem teljesen érti az önkéntes beleegyezés fogalmát, akkor lettem majdnem biztos, amikor a könyv vége felé Demetrovics Zsolt addiktológusnak teszi fel a következő kérdést: „Mitől abnormálisabb egy kecskével szeretkezni, mint egy azonos neművel és mitől abnormálisabb egy azonos neművel, mint egy ellenkező neművel?” Mire Demetrovics nem kis meglepetésemre következőképp válaszol: „Nagyon jó kérdés, nagyon jogos is, és nincs is rá igazán válasz.” (177. oldal) Nem tudom: ezek az emberek komolyan nem értik, hogy mit jelent beleegyezni valamibe? Lehet, hogy nagyon szűklátókörű vagyok, de szerintem egy kecske nem tud beleegyezést adni abba, hogy „szeretkezzünk” vele, mivel nem tudjuk sem verbálisan, sem nonverbálisan elkommunikálni neki, hogy mit szeretnénk csinálni, ő meg nem tud nekünk „válaszolni”, hogy rendben van-e, és nincsenek közös kulturális kódok sem, melyek segíthetnék egymás megértését ez ügyben. Ebből következően egy kecskével nem lehet „szeretkezni”, egy kecskét csak megerőszakolni lehet, a testét használni – vagy opcionálisan ő kísérelheti meg használni egy ember testét – és fogalmam sincs, hogyan keveredett ez össze Mérő Vera fejében az azonos neműek közötti szexuális kapcsolattal.

Egyébként rengeteg expornós beszél arról, hogy nem volt jó az iparban (Shelley Lubben egész szervezetet alapított erre), és hogy ha megint választhatnának, akkor nem ezt választanák. Az After Porn Ends dokumentumfilmben is szerepel néhányuk, meg van viszonylag sok halott is közöttük, akik már nem tudnak nyilatkozni, de a halálokokból (öngyilkosság, halálos nemi betegség, drogtúladagolás) sejthető, hogy nem voltak túl boldogok. De ugyanúgy olyanok is akadnak, akik pont ennek az ellenkezőjét állítják, vagy legalábbis nem szidják hangosan az ipart a távozás után, szóval ezzel látszólag nem jutunk messzire. Megjegyzem, amíg az ember része a rendszernek, amíg a pornóipar adja a mindennapi betevőjét, a barátait, a kollegáit, a bulikat, amikbe jár, az elismerést stb., addig elég nehéz kritikusan szemlélni azt; és eltarthat jó néhány évig, míg valaki összerakja, hogy végül is, ami történt vele, az jó vagy sem. A történetet összerakni pedig nemcsak azért különösen nehéz, mert a pornóiparban nem csak rossz dolgok történnek a nőkkel, hanem kifejezetten jók is; hanem azért is, mert egy egész társadalom viselkedik úgy körülöttük, mintha semmi baj nem lenne az egésszel – legfeljebb csak annyi, hogy a prűdöket zavarja.

Erőszakkultúra

Az önkéntesség megértéséhez elengedhetetlen, hogy a szélesebb kulturális keretet is megvizsgáljuk, amiben a döntés megszületik, illetve az egyén szintjén azokat a valós lehetőségeket, amelyekből választhat. Indítsunk messziről: olyan társadalomban élünk, amely a nőket szexualizálja, azaz elsősorban szexuális tárgynak, a vonzalom objektumának tekinti őket, csak másodsorban önálló, önmagukért való személyeknek. Olyan társadalomban, mely aszerint tartja értékesnek vagy kevésbé értékesnek a nőket, hogy mennyi vonzalmat tudnak kelteni egy férfiban; és akik ezzel szembe mennek, azokat különböző szinten és módon bünteti. Ahogy Gail Dines szociológus fogalmaz: nőként vagy baszható leszel, vagy láthatatlan („Women are either fuckable or invisible.”). Egy ilyen társadalomban, ha egy nő vagy egy lány azt szeretné, hogy értékeljék, akkor óhatatlanul is késztetést érez arra, hogy szexualizálja, azaz a férfiak szemében egy szexuális értelemben értékes, megszerzendő dolognak állítsa be magát, még ha ez néha kellemetlenségekkel is jár. Egy ilyen társadalomban persze, hogy leveszik a fiatal nők a pólóikat és csókolóznak a barátnőikkel a kamera előtt a – férfi – néző kedvéért. Mielőtt amerikai vadhajtásnak gondolnánk a dolgot, jusson eszünkbe, hogy pontosan ugyanez Magyarországon is futott Vad Csajok címmel, és az embernek, ha nézte, az a benyomása támadt, hogy itt bármelyik utcán sétáló nőről le lehet imádkozni a pólót, és rá lehet venni egy kis pornóra. (Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mennyire elképzelhetetlen lenne heteroszexuális “vad” fiúkat rávenni, hogy csókolózzanak már kicsit a kamerának.) A vad szócska pedig azt üzeni: ilyenek a nők, amikor igazán elemükben vannak, amikor nem érdeklik őket a szabályok, amikor lázadnak. Hogy Betlen Annát idézzem, úgy szokják meg a lányok, hogy le kell szopniuk a fiúkat a vécében a szünetben, mint mi a cigizést annak idején: rosszul lettünk tőle, szar volt, de azért mégis újra és újra rágyújtottunk, mert tudtuk, hogy ez a feladat, ez a menő, ha tudunk szépen és sokat dohányozni, ettől leszünk belevalók és népszerűek. Innen nézve a dolgot annyira azért nem meglepő, hogy előfordul olyan, aki az egész testi integritását képes beáldozni, hogy vágyott tárggyá váljon; és megerősítve érzi magát attól, hogy tudja, rengetegen rá verik ki a farkukat, és a pornókiállításon hatalmas sorban állnak majd a standjánál nyálcsorgató, kamerás férfiak.

A pornóba ráadásul nem csak úgy belekerülnek az emberek, miután megunták a pénztároskodást a teszkóban, vagy a logisztikázást egy multicégnél; nem, ide a hostesskedésen, a sztriptízen, a topless fotózáson, escortozáson keresztül vezet az út, ahol az embert kinézi és megszólítja a jövőbeli menedzsere. És ha valaki már egy ideje olyan közegben él és dolgozik, ahol az ő egyetlen értéke a szexualizált teste, ahol normális, hogy mások azt a testet használják a saját gyönyörükre és kielégülésükre, akkor miért volna logikus határozott nemet mondani a pornós felkérésre?

Őszinte bajtársiasság

„Sokszor az átlagos filmek forgatása alatt is túl kell lépni a gázsi szabta korlátokon.” (206. oldal) – írja Vad Katalin, vagyis a jelenetet akkor is fel kell venni, és neked akkor is végig kell csinálni, ha nincs kedved hozzá, vagy ha kifejezetten kényelmetlen és rossz; és az „őszinte bajtársiasság” fokmérője a pornóban, ha nem panaszkodsz, nem nyavalyogsz, hanem összeszorítod a szádat és megcsinálod. Vegyük észre, hogy mit is jelent ez: akkor vagy jó bajtárs, ha úgy tudsz „szexelni”, hogy közben figyelmen kívül hagyod a szükségleteidet, a testi igényeidet, a fájdalmat, a kényelmetlenségeket, és ezektől függetlenül úgy tudsz tenni, mintha élveznéd.

Illusztrációként hadd mutassam meg a Hardcore című dokumentumfilm egy részletét, melyben egy teljesen átlagos nő teljesen átlagos pornós sztorija van dokumentálva. A film korábbi részében egyébként láthatjuk, hogy az ügynöke kiabál vele, amiért azt mondta az elején, hogy vállal anális szexet, most mégsem akarja, és hogy igazán megpróbálhatná, minél többet csinálja, annál kevésbé lesz rossz, majd elborult tekintettel megkéri az operatőrt, hogy kapcsolja ki a kamerát, mert most el fogja veszíteni a fejét. A youtube-on lévő kiragadott részben (1. részlet itt, 2. részletet lásd alul) pedig többek között azt is megnézhetjük, hogy hogyan ordít a producer, rendező és egyben férfiszínész a nővel, amiért nem volt képes még azt sem elviselni, hogy fojtogatta a jelenet közben, és hogy soha nem találkozott még olyan színésznővel, aki ennyire kevés erőfeszítést tett volna egy forgatáson. Csodák csodája, a monológ végére a megszégyenített és mindenfélének elmondott nő „önként” belement, hogy folytassák a jelenetet. Tudom, hogy ez egyetlen sztori, és valószínűleg nyilvánvalóbban erőszakos, mint az átlag, ugyanakkor azt nem nehéz belátni, hogy erőszak ide vagy oda, jó pornós akkor lehetsz, ha nincsenek igényeid, határaid, szükségleteid, ha megcsinálod amit mondanak, és hagyod, hogy azt csinálják veled, amit akarnak.

FIGYELEMEZTETÉS: erőszakos tartalom, óvatosan nézzétek!

Egyébként még a Naked Ambitions című „dokumentumfilmben” is, ami kedélyes módon mutatja be a pornó „hihetetlenül szabad” világát, említi több színésznő is, hogy minél nagyobb sztár vagy, annál inkább megmondhatod, hogy mit vállalsz és mit nem – vagyis ha nem vagy sztár, pláne nem nagy, akkor még annyira se mondhatod meg. Továbbá ha odafigyelünk arra, hogy az egyes ügynökségeknél milyen kategóriák léteznek, amibe önként beleegyezhetnek a szereplők, olyasmiket találunk a hagyományos lány-lány és lány-fiú kategóriákon kívül, hogy szopás, anál, dupla behatolás (vagina + ánusz), dupla anál, gang bang (8–30 férfi egy nő), dbsm (kötözős szadomazó), ATM (ass to mouth, azaz anális szex után szopás mosakodás nélkül). És ha már itt tartunk, hadd idézzek ide egy 2013-as tanulmányt, melyben 304 jelenetet elemeztek a legnépszerűbb pornófilmekből, és azt találták, hogy ezek 88,2%-a tartalmazott testi erőszakot, elsősorban verést, fojtogatást, pofozást; 48,7%-uk verbális erőszakot, elsősorban szidást. Nem meglepő módon az erőszakot általában férfi követte el, nő kárára. A Hardcore-ban is megkérdezik egyébként nem egy ügynökségnél a főszereplőt, hogy meg lehet-e őt ütni, pofozni, lehet-e a haját húzni, fojtogatni. Ezek nem „szándékosan a legsokkolóbb, kontextusból kiragadott” dolgok, ahogy Mérő gondolni szeretné, hanem a sztenderd kategóriák és gyakorlatok. Nézzük meg egy pillanatra, hogy vajon hány olyan van köztük, ami a nőket orgazmushoz segítheti, ami a női kielégülésről szól?

Apropó orgazmus…

Mérő Vera szerint a Deep Throat című, az első nagyközönségnek szánt pornófilm nagyban hozzájárult a női szexualitás alaposabb megértéséhez, mivel a csiklót, azaz a női orgazmus szervét helyezte a középpontba. Igaz, a csikló a filmben nem ott van, ahol egyébként lenne, hanem a főszereplő nő torkában, de ez aprócska részlet csupán, amiről a szerző kényelmesen megfeledkezik. Az, hogy a Deep Throat után nem a csikló különböző módokon való izgatásával és nyalásával foglalkozó filmekből lettek külön műfajok, hanem a torokbaszás, azaz throat fucking lett egyre elterjedtebb, aminek manapság kötelező része, hogy a nő, akinek a torkába tuszkolódik a pénisz, öklendezni és bizonyos esetekben hányni kezdjen; vagy az, hogy a nők lapja cafén arról lehet hosszasan olvasni, hogy nők hogyan gyakorolják a mélytorkozást, míg egyetlen férfimagazinban sem láttam még „hogyan nyalj” rovatot, engem mindenesetre szkeptikussá tesz. Nem mellesleg a torokbaszásra épülő Gag Factor sorozat 2003-ban és 2004-ben megnyerte az AVN – avagy a pornós Oscar – legjobb orális témájú film díját, szóval megintcsak nem a pornográfia vadhajtásáról beszélünk, hanem a fővonalba tartozó, díjnyertes filmekről.

Jó karrierlehetőség?

Mérő Vera maga is szívesen lenne pornószínésznő, mint mondja, nemzetközi elismerésre törne, szakmai díjakta hajtana. (36. oldal) Jól hangzik, csakhogy nem túl reális a megvalósíthatósága. A valóságban a pornósok töredékéből lesz „sztár”, és egy nő mindössze 0,5–1,5 évig érdekes egy producernek. A pornóipar beszippantja, megrágcsálja, és kiköpi magából a nőket. Még Michelle Wild idejében is nagyon nehéz volt „felsőpolcosnak” lenni, „alsópolcosnak” meg nem érte meg, és ezt maga Vad Katalin mondja; az ipar azonban átalakult azóta, normalizálódtak a szélsőségek és az erőszak, felgyorsult a fluktuáció, és a filmgyártás. Manapság a régen szélsőségesen izgalmasnak számító anális szex is unalmas már, és sokkal vadabb dolgokra van szükség ahhoz, hogy ki tudjunk tűnni; naponta több forgatás is van, és a legtöbb színésznőnek alkoholra vagy drogra van szüksége, hogy átvészelje a fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő napokat. Többen arról számolnak be, hogy beöntésekkel és nem evéssel készülnek fel a másnapi forgatásokra.  Jó móka, mi?

Összességében

Azt lehet mondani, hogy felületes és elfogult könyvről van szó. Látszik, hogy Mérő megpróbálta beleásni magát a témába, de közben magán felejtette vágyai szemüvegét: „Ha pornót nézek, szeretem azt hinni, hogy azok a felnőtt férfiak és nők önként […] engedik, hogy megnézzem, ahogy egymáséi lesznek.” (47. oldal) Emiatt a szerző írása nem elég objektív, az állításai a legtöbb esetben nincsenek alátámasztva forrásokkal, és olyan mondatokat ereszt meg, hogy a pornó azért nincs semmilyen káros hatással a néző szexualitására, mert az emberek számára „nyilvánvaló, hogy a szex alapvetően nem ilyen.” (121). Számomra a könyv alapján azonban csak az nyilvánvaló, hogy az ehhez hasonló felszínes kijelentésekkel nem lehet pontot tenni a pornókérdésre.

Hozzászólások betöltése