Eredményes kommunikáció bántalmazóval

0
Küldés Kindle-re

Olyan nincs.  A cím blöff. Szándékos félrevezetés figyelemfelkeltés céljából. Helyette vannak stációk.

1. Stáció

Amikor megismered, és még nem tudod, hogy kivel is van dolgod, úgy beszélsz vele, mint bárki mással. Sőt. Ő valójában tud nagyon megnyerő lenni, és elhiszed neki, hogy érdeklődő, figyelmes, kedves, és a bizalmadba fogadod. Elmondasz neki mindent, még a titkaidat is, a sérelmeidet, a hibáidat. Végre megoszthatod valakivel. Oltári nagy hiba. Mert valójában ő ilyenkor jegyzetel, hogy mivel tud majd téged bántani, manipulálni, sakkban tartani. De nem tehetsz róla, hiszen te erről ekkor még nem tudsz. Honnan is tudhatnál! És gyanútlanul belesétálsz a csapdába.

2. Stáció

Amikor már nyeregben érzi magát, elkezdi a hibáidat kivesézni, a tévedéseidet felnagyítani, a szavaidat eltorzítani, és mindent felhasznál, amit korábban feljegyzett rólad, sőt még az ismerőseidet is kikérdezi, hátha egyéb zaftos vagy zaft-gyanús részletet lehet rólad előkaparni valahonnan, és bármit is talál, azt a rosszindulat tükrében mutogatja neked. És másoknak. Megpróbálsz úgy beszélni vele, úgy élni és cselekedni, hogy neki megfelelj, hogy még ő is elismerjen. Vegyen végre észre, lásson végre jónak. Ezt lehetetlen elérni, de ekkor még ezt sem tudod. Pedig jó vagy, és nem érted, hogy neki már megint mi nem jó.

3. Stáció

Minden igyekezeted ellenére is az a helyzet, hogy sosem elégedett veled. Már egyre több a bántás, és alig van egy kis levegővételnyi szünet, és akkor már érzed, hogy valami nem stimmel. Nagyon nem. De addigra már oly mértékben belegabalyodtál gondosan szőtt művészi hálójába, hogy nem léphetsz ki csak úgy köszönés nélkül az ajtón vissza sem fordulva, pedig egyre többet álmodozol erről. Addig is élni kell. Már óvatos vagy. Magadról csak semleges dolgokat mondasz, hagyod, hogy folyton róla legyen szó, amúgy ezt élvezi és kielégíti, igényli is, belemész a játszmáiba. Még éjszaka is felkelt, mert köteles vagy végighallgatni, aludni viszont nem. Ezzel elég sokáig el lehet lavírozni, bár tény, hogy elég fárasztó is egyben, nem is mindig van hozzá kedved, és azért is kapsz, ha nem hallgatod kellőképpen lelkesen. Szerencsére ő egy rendkívül fontos, nélkülözhetetlen ember, ezért keveset van otthon, addig legalább nyugi van. Vagy éppen a hallgatásával kínoz, hogy levegőnek néz, magadra hagy, elutasít. Vagy duzzog és bűntudatot ébreszt benned. Vagy minden lépésedet ellenőrzi. Vagy nem figyel, és nem hajlandó válaszolni. Számtalan arca lehet. De lényege egy: az uralkodás.

4. Stáció

Időnként előtör belőled az a személy, aki valaha voltál, az a határozott, vicces, önálló lány, akit ő minden erővel meg akar ölni benned. Néha fellázad, visszaszól és kimond igazságokat, neki, a szemébe. Rettentő veszélyes. Tudnod kell, hogy ilyenkor az életeddel játszol. Meg is lesz az eredménye.

5. Stáció

Már tisztán látod, kivel van dolgod. Nincs kétséged. Felméred a helyzetet, és meglátod, hogy nem tudsz kiszabadulni, viszont valahogy ki kell bírni a napokat, az órákat. Beindul a túlélőprogram. A kéréseit engedelmesen végrehajtod, a kérdéseire engedelmesen válaszolod azt, amit elvár, hogy ne legyen konfliktus, és hamarabb szabadulj. Te nem kérsz, és nem vársz el, hiszen úgysem történne semmi. Ezt már rég megtanultad. Így véded magad. Közönnyel és érzelmi bénultággal. Egy ideig örül is ennek, hiszen mindig minden úgy van, ahogy ő akarja. De ő nem hülye. Észre fogja venni. Észre fogja venni, hogy ráhagyod, és ez neki nem elég, neki amúgy semmi sem elég, ő hatni akar rád, ellenőrizni, uralni az érzelmi állapotodat, de ekkor már nem ural teljesen, mert téged ő már nem érdekel, csak a túlélés érdekel.

6. stáció

Elkezd provokálni, hogy ne tudd tartani a távolságot. Probléma lesz abból, hogy miért nem imádod már olyan intenzitással, és miért olyan nehéz kicsikarni a szexet. Mi az, hogy nem használhat bármikor? Hát nem szereted? Nem szabad egyenesen válaszolni ekkor sem. Mit is mondhatnál? Hogy utállak mint a szart, de tudom, hogy kicsinálsz, ha megpróbálok elmenni, csak ezért vagyok még itt? Nem. Ezt nem mondhatod meg. Mindig egyenes voltál, most mégis megtanulsz mellébeszélni (volt kitől ellesni), szépen kitérni a válaszok elől, témát terelni. Így is elvagytok egy ideig, mert neki azért így is kényelmes, végül is szinte mindent megkap. Amit meg esetleg nem, azt elintézi máshol.

7. stáció

Remény csillan, rés a pajzson. Eljött a te időd. Amikor már nem kap tőled eleget, akárhogy gyötör, máshol keresgél, és nem figyel eléggé. Még ő is hibázik. Akkor nagyon észnél kell lenni. Most leléphetsz, ha nagyon ügyes vagy. Pakolsz, elindulsz, ő hagyja, abban a biztos tudatban, hogy majd rájössz, úgysem mész nélküle semmire, és akkor visszakullogsz. Erről már előre gondoskodott, hiszen mellette teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültél. Ebben a stációban a legfontosabb, hogy okosan beszélj. Persze, elmész, de úgy, ahogy ő akarja, az ő szabályai szerint – legalábbis ezt mondod neki, és akkor hagyja, mert azt hiszi, még mindig ő irányít, és ez megnyugtatja. Rend van a világában. De most kihasználhatod azt az előnyt, hogy teljesen hülyének néz, pedig még az is lehet, hogy okosabb vagy nála. Szépen elkezded megszervezni a tőle teljesen független életed. Ezt nem mondod el neki, csak ha már visszafordíthatatlan, és amennyire lehet, bebiztosított; vagy el sem mondod, majd észreveszi.

8. Stáció

A legdurvább. A legveszélyesebb. Amikor rájön, hogy túljártál az eszén. Akkor robban, őrjöng. Csörög a telefon. Folyamatosan hív. Felveszed, mert hozzászoktál az engedelmességhez, és mert félsz valami meghatározhatatlantól, és megszoktad, hogy általában az emberekkel meg lehet beszélni legalább a praktikus dolgokat. De a mondandója ugyanaz: fenyeget, variál, bizonytalanságban tart, megfélemlít. Aztán egyszer csak egy képtelen ötlet fészkeli be magát a fejedbe. Mi lenne, ha nem vennéd fel. Csörög. Csörög. Csörög. Hosszan. Erőszakosan. Lehalkítod. Kikapcsolod. Már utálod a csengőhangodat. Fenyegetőzik, hogy mi lesz, ha nem veszed fel. De többé nem veszed fel. Dönthetsz így, a saját akaratodból. De ekkor nagyon nagy veszélyben vagy, nagyon kell vigyázni. Mindenhol, minden eszközzel támad. Maradj minél távolabb! Fenyeget, zsarol, feljelentget, a törvényt is felhasználja ellened, a hatóságokon keresztül is zaklat, hogy ne legyen nyugtod. Ne vedd fel a telefont! Egy idő után leszokik róla.

9. Stáció

Már csak írásban kommunikálsz vele arról, amiről muszáj. Ő írásban sem fogja vissza magát, levelekkel zaklat, fenyeget, rágalmaz, minősítget. Még az sem tartja vissza, hogy ennek nyoma van. Hiszen ő sérthetetlennek hiszi magát, aki mindent megtehet. Néha válaszolsz. Még mindig működik az az ösztönös gondolkodásod, hogy ha valakinek megmagyarázol valamit, az felfogja. Próbálsz úgy írni neki, mint egy értelmes embernek. Eredmény: végtelen levélfolyam, tele aljas, rosszindulatú félreértelmezéssel, számonkéréssel, utasítgatásokkal. Még hat rád, még mindig elér a keze. Még mindig tudja uralni az érzelmi állapotodat. Szorongás fog el, amikor megnézed a leveleidet.

10. Stáció

Annyi hülyeséget hord össze, hogy már kezd röhejes lenni. Főleg, hogy komolyan is gondolja. De te már nem. Szinte szórakoztat, annyira abszurd. Kínodban röhögsz, és ironikusan válaszolsz, hátha elszégyelli magát, hogy mennyire képtelenség, amit csinál. De a szégyent nem ismeri. Az iróniát nem érti. A humort nem veszi észre. Csak a káröröm nevetteti meg. Leveledben az iróniát is komolyan veszi, és ennek megfelelően érkezik a reménytelenül értelmetlen válasz.

11. Stáció

Már csak nevetsz. És akkor világossá válik, bár eddig is sejtetted, hogy abszolút, teljes mértékben értelmetlen szóba állni vele, mert mindig hazudik, manipulál, és az igazságról alkotott torz képének semmi köze a valósághoz. Ne szólj hozzá, és ha véletlenül ír valamit, az csak a légy zümmögése lesz számodra. Nem válaszolsz, és egyszer erről is leszokik. A megmaradt kényszerszálon meg csak a hivatalos közlések maradnak.

12. Stáció

Feltámadás. Szabad vagy.

 

Hozzászólások betöltése