Felvállalt heteronormativitás: Coming out

2
Küldés Kindle-re

A probléma akkor kezdődik, amikor „melegfilmekre” van szükség ahelyett, hogy LMBTQIA-emberek egyszerűen csak a heterokkal együtt jelennének meg és válnának láthatóvá egy átlagos játékfilmben. Ha ettől eltekintünk, a melegek reprezentációja még akkor is nagyon távol áll az elfogadhatótól. Tavaly decemberben kezdték el vetíteni a mozik a Coming out című magyar filmet, ami kisebb felháborodást keltett a kritikusok, és valószínűleg a nézők körében is. Ezekhez a kritikákhoz (amelyekben gyakran keverik a nemi identitás és a szexuális irányultság fogalmát) viszonyítva egy kicsit más megközelítésből elemezném a filmet, illetve a tágabb kontextust.

Kutatásokból tudjuk, hogy a magyar társadalom még mindig diszkriminatívan viszonyul a melegekhez (azzal kapcsolatban pedig még vizsgálatokat sem igazán végeznek, hogy gondolkodnak pl. a transzneműekről). A Háttér Társaság legutóbbi jelentéséből többek között az derül ki, hogy a homoszexuálisokat nagyon elutasítja a társadalom. Ez természetesen összefügg azzal, hogy bár az elmúlt évtizedben bővült az LMBTQIA-emberek jogainak köre (ami aztán 2010-ben megakadt), a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló diszkrimináció erősen jelen van a törvényekben, az erőszak és megkülönböztetés ellen szóló jogszabályok nem valósulnak meg a gyakorlatban, a szakembereket nem képzik megfelelően, a homofób és transzfób kijelentések pedig megtűrtek a közéletben. Egy 2010-es kérdőíves kutatásban a válaszadók 91%-a értett egyet azzal, hogy a média torz képet mutat az LMBTQIA-közösségről, de még nem készült átfogó vizsgálat arról, hogyan jelennek meg ezek a témák a médiában. Azok az érintett emberek pedig, akik a társadalmi szinten erősen jellemző homofóbiát belsővé teszik, illetve fenyegetettségben élnek, könnyen elszigetelődhetnek, gyűlölik magukat, és gyakran öngyilkosságot is megkísérelnek. Vitathatatlan, hogy nagy szükség lenne a melegek megfelelő médiabeli megjelenítésére, és ebben hatalmas szerepük van a játékfilmeknek. Főleg azoknak, amelyek sok nézőhöz eljutnak. A Coming out rendezőjének, Orosz Dénesnek saját bevallása szerint valami ilyesmi lehetett a célja, de az eredmény erősen kétséges.

Bár a Comig out-ot többen botrányosnak tartják, a látszat ellenére nem arról szól, hogy a homoszexuális irányultság egy baleset hatására átalakulhat, és nem is akarja azt sugallni, hogy a melegeket meg kellene „gyógyítani”. (Ezt úgyis elvégzik azok a mozgalmárok és pszichológusok, akik ún. konverziós vagy helyreállító terápiával próbálják a melegek és biszexuálisok szexuális orientációját megváltoztatni.) Más gond van vele, ez pedig a heteronormatív megközelítésmód, illetve a kényszeredett politikai korrektség. Egyik sem biztos, hogy feltűnik a jóindulatú, nem homofób nézőnek, éppen ezért is erősítheti a már meglevő sztereotípiákat. Nem azokat a típusúakat, amelyek szerint a meleg férfiak „nőiesen” viselkednek, undorító dolgokat csinálnak egymással az ágyban, az életük kizárólag a szexről szól, és rosszabb esetben még gyerekeket is abuzálnak, hanem az ennél rejtettebben működő, normatív szintűeket.

Mundruczó Kornél 1999-es filmjével, a melegek helyett elsősorban inkább a meleg férfiprostituáltak életét bemutató, öncélúan erőszakos Nincsen nekem vágyam semmi-vel ellenétben a Coming out nagyon cuki film. A szereplők szimpatikusak, még a homofób szomszéd is. (Külön érdekesség, hogy a főszerepet az a Csányi Sándor játssza, aki Mundruczó filmjében a prostituáltakat futtatta és egyiküknek el is vágta a torkát.) Itt mindenki politikailag korrekt, nincsenek buzis poénok, összekacsintások, a melegek pedig sokfélék (van, aki „férfiasabb”, van, aki színes ingekben jár és affektál). A főhős, Vándor Erik melegjogi aktivista, rádióműsorában lelkisegélyt nyújt a szexuális identitásukat nehezen felvállaló embereknek és homofóbokkal küzd. Sikeres ember, boldog párkapcsolatban él, kiegyensúlyozott, figyelmes. Semmilyen elítélendő dolgot nem tesz, „rendes ember”; nem kell attól félnünk, hogy rossz színben tüntetné fel az általa képviselt csoportot. Bár nem értenek mindenben egyet a párjával, Balázzsal (ami megint azt mutatja, hogy ők is emberek), jól kijönnek egymással, és szeretnének összeházasodni. „Végre van egy film, ami széles közönséghez szól, és szeretetre méltó emberekként ábrázolja a melegeket.” – mondja a rendező. Igen, ráadásul kiderül, hogy ők is olyanok, mint mi, a többség. És pont ez az első nagy probléma. Ez ugyanis bizonyos szempontból a többséginek tartott heteroszexuális álláspont kifejezése: nem utáljuk ugyan a melegeket (igaz, a többi szexuális irányultságról nem akarunk tudni), de felülről, egy domináns nézőpontból vizsgáljuk meg, betartják-e a többségi társadalom normáit. Bizonygatnunk kell, hogy ők is normálisak, átlagos életet élnek, nem viselkednek megbotránkoztatóan. Míg a Nincsen nekem vágyam semmi-ben a meleg férfiak a nonkonform módon viselkedő, hazudozni kényszerülő, pszichésen zavart emberek sztereotípiáját testesítik meg teljesen elidegenítő módon, addig Orosz Dénes filmjében mindenki annyira kedves és jó, hogy ettől válik teljesen hiteltelenné.

A másik probléma a Coming out-tal a masszívan jelenlevő heteronormatív szemlélet. Bár Kinsey már az 1920-as és 30-as években végzett vizsgálatai alapján arra a felismerésre jutott, hogy a homo- és heteroszexualitás nem két élesen elkülönülő kategória, hanem fokozatok kérdése, a film készítői nem vesznek tudomást az átmenetek és az átjárhatóság létezéséről. Valaki vagy meleg, vagy hetero, más lehetőség nincs. A homoszexualitás magyarázatára sokféle elmélet létezik. Vannak, akik szocializációs okoknak tulajdonítják a kialakulását, mások a csábításelmélettel magyarázzák, megint mások szerint egyszerűen döntés, vagy valamilyen idegrendszeri-, hormonális-, genetikai tényező következménye. Alapvetően a szexuális irányultság a kutatók (és persze a laikusok) egyik nagy csoportja szerint veleszületett, a másik csoport szerint pedig társadalmi konstrukció, és nem egy állandó identitás. A filmben kizárólag az a nézőpont jelenik meg, ami szerint a szexuális irányultság veleszületett, nem választható. A nyomatékosítás kedvéért még Czeizel Endre is megszólal, és a férfi homoszexualitásra hajlamosító génről tart kiselőadást. Lehet, hogy egyesek szerint a genetikai determináltság elmélete segít leküzdeni a homofóbiát, de ez a magyarázat, vagy akár önmagában az okok keresése megint csak a heteroszexuális társadalom igényeiről szól. Elsősorban a domináns kultúra érdeke, hogy megnyugtató kategóriákba rendezze a másképp viselkedőket, letudva ezzel a szabad választás felmerülésének lehetőségét is. Ha LMBTQIA-embernek lenni nem tudatos döntés eredménye, akkor „mi” nem vagyunk veszélyben, „rájuk” pedig nem kell haragudnunk, hiszen nem tehetnek arról, hogy ilyenek. A film ezt sugallja.

A Coming out a szexuális irányultsághoz hasonlóan a nemi identitást, a nemi szerepeket is binárisan mutatja be. Ezzel együtt természetesen a kettő összefüggését is: vagyis amikor Erik heterová válik, kizárólag nő lehet romantikus érzelmei tárgya, mégpedig Linda, aki a balesetet okozta. Az ütközés előtt Eriknek rendes meleg férfiként csak férfiakkal volt kapcsolata, a női meztelenség kizárólag a baleset után hat rá. Linda „férfias”: a lakásán rendetlenség van, bokszol és motorozik, hangos, nem fél a pókoktól, határozott, asszertív, hamburgert eszik és sört iszik, míg Erik salátát, üdítőt kér az étteremben, és nagyon visszafogottan viselkedik. Ezt a nemi „szerepcserét” a filmkészítők viccesnek szánták, vagyis lehetséges nem hagyományos módon viselkedni, de az mindenképpen feltűnő és megmosolyogtató. Erik megállapítása, ami szerint egy heteroszexuális férfi is szeretheti a citromos sört és utálhatja a focit, szintén ezt a kétpólusú felfogást erősíti. A hagyományos férfi-nő kapcsolat érdekében Linda megpróbál „igazi nőként” viselkedni: levest főz Eriknek és még a virágot is hajlandó lenne elfogadni. Ráadásul egy, Linda és Erik között zajló párbeszéddel azt a közkeletű sztereotípiát erősíti a film, ami szerint a melegeknél (és valószínűleg a leszbikusoknál, biszexuálisoknál) le vannak osztva a szerepek az ágyban („- Mi maga, kislány? – Csillagom, soha nem én vagyok a kislány”). Ez a kérdés első látásra is nagyon előítéletes, diszkriminatív, megalázó és bántóan bizalmaskodó. Mélyebb szinten pedig azért problémás, mert ha a nem heteroszexuális kapcsolatot csak a genderalapú normák egy kicsit különc formájának tekintjük, azzal fenntartjuk a bináris nemi identitást és a heteroszexualitás felsőbbrendűségét.

A Coming out-ban ráadásul szinte csak férfiak szerepelnek. A meleg férfiaknak nincsenek leszbikus, heteroszexuális, vagy bármilyen más szexuális irányultságú női barátaik. Sőt, ismerőseik se nagyon. Nők elsősorban tárgyiasítva jelennek meg ebben a filmben (is): ezt legerősebben az a kép fejezi ki, amikor a félmeztelen, tökéletes testű nők belibbennek egy fotózásra. Erik heteroszexuálissá válásához is szükség van egy nőre, akibe beleszeret; ilyen értelemben Linda, a film legfontosabb női szereplője is csak egy eszköz. A bulin csókolózó női páros is valószínűleg inkább a hetero férfiak fantáziájára hat, és nem a szexuális identitás egy alternatíváját mutatja be.

Összességében ez a film tehát hiába akar elfogadást sugallni, nem igazán sikerül neki. A nemi szerepek, az identitás és a szexuális irányultságok konzervatívan, heteronormatív szemszögből jelennek meg benne. Ezért valószínűleg nem fog segíteni sem abban, hogy a meleg férfiak fel merjék vállalni magukat, sem abban, hogy társadalom viszonyulása pozitív irányba változzon. Ráadásul annak ellenére, hogy közönségfilm, nem vicces és nem szórakoztató, sőt, néha kifejezetten unalmas.

színes, magyar vígjáték, 2013, 96 perc

Rendező: Orosz Dénes

Szerencsére már készül egy egész jónak ígérkező magyar film a témában, Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák címmel. A kreatív történelmi dokumentumfilm a rendszerváltás előtti évtizedek életét dolgozza fel a fiatalságukat a Kádár-korban megélő meleg férfiak és a fiatalabb generáció kapcsolatán keresztül. Sajnos anyagi okok miatt megakadt az utómunka, pedig a régióban még nem született egész estés film a korszak meleg életéről. Hogy mégis megszülethessen, a stáb adományokat vár az Indiegogo portálon: https://www.indiegogo.com/projects/hot-men-cold-dictatorships. A filmről bővebb információ pedig itt érhető el: www.hotmen.hu.

Irodalom:

Eszenyi Miklós (2006) „Férfi a férfival, nő a nővel” Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában. Corvina, Budapest.

A Háttér összefoglaló jelentése

http://www.hatter.hu/kiadvanyaink/osszefoglalo-jelentes-europa-tanacs

Összefoglaló a leszbikusok, melegek és biszexuálisok diszkriminációjáról Magyarországon. Háttér Baráti Társaság a Melegekért, Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2001

 

Hozzászólások betöltése