Miért jó feministának lenni?

0
Küldés Kindle-re

Ha feminista, nőjogi kérdések kerülnek elő akár a médiában, akár a személyes beszélgetésekben, jól érzékelhető tendencia, hogy szinte kizárólag a nők elnyomásával kapcsolatos problémákról esik szó. Amikor például a női szexualitás a téma, feministaként többek között a szexuális erőszak, a tárgyiasítás, a prostitúció, a szexuális kettős mérce (slutshaming) ellen lépünk fel, és keveset beszélünk arról, mire lenne szükségünk ahhoz, hogy jól működjön a szexuális életünk. Felháborodunk azon, mennyi nő él abuzív kapcsolatban, jól ismerjük a bántalmazók gondolkodását és viselkedését, ugyanakkor nem biztos, hogy az egyenlőségen alapuló, jól működő párkapcsolatokról való gondolkodásra elég energiát fordítunk. Rengeteget tudunk arról, hogyan nyomorítja meg az egyén életét és a közösségek, társadalom működését a patriarchátus, viszont ritkábban merül fel, milyen pozitívumokkal jár a feminista identitás, miért felszabadító arról gondolkodni és azért küzdeni, hogy egyenlők lehessünk. Nem gondolom, hogy a mozgalom elsődleges célja az, hogy könnyen befogadhatóvá vagy vonzóvá tegye a feminizmust, hiszen ehhez rengeteg (részben vállalhatatlan) kompromisszumot kellene kötni, viszont hosszútávon elidegenítő és lehangoló, ha kizárólag a tragédiákról és problémákról beszélünk. Ideje tehát arra is koncentrálni, milyen előnyökkel jár a feminista identitás.

Izgalmas és összetett kérdés, hogy ki tekinthető vagy tekinti magát feministának. Feministának lenni egyszerre jelenti a feminista öndefiníciót, a különböző feminista attitűdöket (például hogy radikális vagy liberális nézeteket képviselünk-e), illetve azt is, milyen mértékben köteleződtünk el a feminista identitás mellett. Amellett, hogy Magyarországon nagyon erős hatása van az antifeminista ideológiának, a nők egy –remélhetőleg egyre nagyobb – része feministának vallja magát és ezt nem fél felvállalni, illetve a férfiak között is találunk már profeministákat. A feminista címkét önmagukra bátran alkalmazók mellett különös csoportot alkotnak azok a nők, akik egyetértenek az egyenlőséggel és a gyakorlatban is próbálják azt megvalósítani, miközben öndefiníciójukban ez nem jelenik meg („Nem vagyok feminista, de…”). Feltételezem, hogy ők is élvezhetik saját életükben a feminizmus előnyeit, azonban kognitív disszonanciát okozhat, összezavaró lehet számukra, hogy az identitásuk és a gondolkodásuk, viselkedésük ellentmondásba kerül. Két kutató még a ’80-as években megalkotta a feminista identitásfejlődés modelljét (Downing és Roush, 1985), öt szakaszra osztva azt a folyamatot, aminek során valaki feministává válik. Az elméletet érdemes minden olyan esetben tanulmányozni, amikor arról gondolkodunk, ki hol tart a saját feminizmusában, és ez hogyan magyarázhatja a viselkedését. A modell szerint a fejlődés második szakasza az ún. reveláció, amikor egy nő az átélt negatív tapasztalatok hatására elkezd foglalkozni az igazságtalanságokkal, megkérdőjelezi a hagyományos nemi szerepeket. Jellemzőek ilyenkor az erős érzelmek: a düh, a férfiak gyűlölete. Valószínűleg ebben az állapotban hajlamosabb az ember kizárólag a problémákra koncentrálni a megoldások helyett. Az utolsó, ötödik szint az aktív elköteleződés: azok a nők tartanak itt, akik már vállalják a feminista identitást és aktívan tesznek a változásokért saját életükben, a közösségekben, mozgalmakban. Érdemes törekedni ennek az elérésére, mert így több esélyünk van a patriarchális rendszerek lebontására és ezzel együtt arra, hogy jól érezzük magunkat.

A feminista kisebbségbe tartozni sokszor nehéz, elszigetelődéssel jár; aki felvállalja ezt az identitást, akár támadásoknak is ki lehet téve egy alapvetően szexista társadalomban. Emiatt egyrészt érthető, hogy vannak, akik gondolkodásuk és viselkedésük ellenére nem vallják magukat feministának, másrészt annál többet kell beszélnünk arról, amit Szabó Móni így fogalmazott meg: „A feminista identitásnak ugyanis jó hatása lehet az egészségre.” Ő kutatásokra hivatkozva sorolja fel, miért jó feministának lenni: fokozza az énhatékonyság élményét, értelmezési keretet ad a társas világ működéséhez, segít megérteni a diszkrimináció és előítéletek működését (így tudatosul, hogy bizonyos kudarcokért nem feltétlenül mi vagyunk a felelősek), eszközöket ad a negatív helyzetekkel való megküzdéshez. Az önértékelésünk fejlesztéséhez a feminizmus kétségtelenül hasznos támpontokat ad, ez pedig az alapja annak, hogy jól tudjuk érezni magunkat a világban úgy, hogy közben kiállunk saját magunkért és másokért. Feminista barátainkkal, ismerőseinkkel való beszélgetések, asszertív hősnőket bemutató filmek és könyvek segíthetnek abban, hogy például a környezetünktől kapott negatív üzeneteket a helyükön kezeljük, hiszen a külsőnkkel vagy a viselkedésünkkel kapcsolatos rosszalló visszajelzések célja gyakran a meglevő társadalmi viszonyok és hierarchia fenntartása. Gloria Steinem a nők önértékeléséről, a hiányosságok okairól és a fejlesztés lehetőségeiről írt könyvében úgy látja, hogy bár például az iskolarendszer mindkét nem önbizalmára negatív hatással van, a hagyományos nemi alapú szocializáció következtében inkább a nőkre jellemző az alacsonyabb önértékelés. Ezért ő egyéni terápia mellett feminista szemléletű női önismeret-fejlesztést is javasol, aminek szerinte az első lépése a testképpel való elégedettség növelése.

A legizgalmasabb kérdés, hogy a feminista identitás előnyei hogyan jelennek meg a gyakorlatban. A feminizmus egyértelműen jobbá teszi a párkapcsolatokat: az egyenlőség, a férfiak részvétele a házimunkában és a gyereknevelésben elvárássá válik, a nők szabadabban élvezhetik a szexet és nyíltan beszélhetnek az igényeikről, kezdeményezhetnek, és mindkét fél számára előnyös döntések születhetnek. A személyes kapcsolatokra az is jó hatással van, hogy a feminizmus eszközöket ad a személyiségünk kibontakoztatásához, elsősorban a genderspecifikus normák érvényességének megkérdőjelezésén keresztül (vagyis nem kell a hagyományos női szerepelvárások szerint élnünk); illetve lehetőséget nyújt a valódi közösségi érzés, a sisterhood megtapasztalásához, segít leépíteni a játszmákat. A legáltalánosabb hozadéka, hogy megtanít szeretni önmagunkat, kiállni magunkért és felelősséget is vállalni a tetteinkért, visszaszerezni a saját életünk feletti hatalmat.  Megtapasztaljuk, hogy nem kell többé „rendes nőnek” vagy jókislánynak lennünk, állandóan mások elvárásaihoz igazodnunk és a férfiak fizikai és érzelmi szükségleteivel törődnünk. Az örök (Beauvoir fogalmával élve) „Másik” szerepe és az önfeláldozás helyett végre mi is a cselekvések alanyaivá válhatunk, saját életünk és döntéseink lehetnek, saját magunk által megalkotott identitásunknak megfelelően. Többé már nem versenytársat látunk a többi nőben, akik ellen küzdeni kell a férfiakért és a munkahelyi pozíciókért, hanem sorstársat, szövetségest, barátot. A lehetőségeink kevésbé behatároltak, mint a konvencionális női szerepekben: nem kell mindenáron párkapcsolatban élnünk, hiszen egyedül is képesek vagyunk kiteljesedni, ugyanakkor a kapcsolatainkon belül is nagyobb mozgásteret vívunk ki és adunk önmagunknak.

Irodalom:

Steinem, Gloria (1992) Revolution from within. A book of self-esteem. Little, Brown and Company, Boston-Toronto-London.

 

Hozzászólások betöltése