Müller Péter, szeretet, bölcsesség

9
Küldés Kindle-re

Müller Péter népszerűsége töretlen. A facebookon 138 000-en lájkolják, napi idézetet is lehet tőle kérni; a Nők Lapjába és a life.hu-ra rendszeresen írja „útravalóit”, emellett előadásokat is tart. Igény van rá, ennek az okai összetettek (és agyonbeszéltek), én inkább az írások tartalmával és mondanivalójával foglalkoznék. Mindig fenntartásaim voltak vele szemben, de eddig nem tudtam megfogalmazni, hogy miért rossz, amit csinál és képvisel; most megpróbálom. Ehhez sok „útravalót”, illetve néhány egyéb bölcseleti írást olvastam át, és a gondolatokat (egymást sokszor átfedő) kategóriákba soroltam.

Ismétlés a tudás anyja

Müller Péter elsősorban közhelyeket ír, és állandóan ismétli önmagát. Bölcsességeit és útmutatásait egyszerűen fogalmazza meg, mégis olyan formában, hogy ne tudjunk meg belőlük semmit, és ne érezzük tőle jobban magunkat. Valószínűleg így köti magához a rajongóit, akik ezekben a mondatokban magukra ismernek és függeni kezdenek tőle.

Talán a legfontosabb bölcsesség, ami több szövegében is megjelenik, azzal kapcsolatos, hogy ha szeretjük magunkat, mások is szeretni fognak: Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.” Ezt tetézi azzal, miszerint saját boldogságunk csak rajtunk múlik, nekünk kell tenni érte: „Felnőni, megváltozni, megérni magunknak kell.” Ráadásul mi mindannyian egyediek, egyéniségek vagyunk, és még komplexek is: „Mindenkinek saját világa van, melyben más-más visszhangot vernek a szavaink.”

 Az „életről” általánosságban is sok bölcseletet fogalmaz meg, ahogy arról is, hogyan kell élni (erre, mivel elég tág fogalom, még később visszatérek). Az útravalókból kiderül többek között, hogy: Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban.”, illetve „az élet egyszerre öröm és fájdalom”.

 A nő valóban csodálatos!

Müller Péter jóindulatú szexista. Látszólag kiáll a nők mellett (sokan be is dőlnek neki), dicséri, helyenként felsőbbrendűnek tartja őket: vagyis határozottan megkülönbözteti őket a férfiaktól. Bár tisztában van vele, hogy mindkét nem rendelkezik „nőies” és „férfias” tulajdonságokkal, azért mégis csak elsősorban igazi Nőnek és igazi Férfinak (így, nagybetűvel) kell lennünk ahelyett, hogy egyenrangú emberek lehetnénk. Ő tudja, milyennek kell lennie egy Nőnek. A nő vidáman felel meg különböző szerepeknek: egyszerre „szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus.” „Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa. Második anyja. Néha médium, aki a magasabb világ üzeneteit közvetíti neki.” Tudja, mikor hogy kell bánni a férfival és hogyan lehet láthatatlan eszközökkel befolyásolni, mikor kell hallgatni, mosolyogni vagy megbocsátani. A „bölcs nő” felülemelkedik azon is, ha megcsalják, hiszen ez a „sorsszerepe”. Ha ez még nem lenne elég, az igazi nő valójában gondolatolvasó és élő radar is: Érzi, ha a szerelme bajban van, ilyenkor az egész teste jelez (néha még a hasmenés is rájöhet!), kitalálja a férje, a fia gondolatait, megérzi a jövőjüket.

Müller a mások által is sokat emlegetett „női princípiumról” is ír, ami a bölcselkedők szempontjából hasznos fogalom: spirituális, megfoghatatlan (így nem kritizálható), illetve kirekesztő. Az anyák a „női energiának” köszönhetően a férfiaknál is erősebbek, és a világot is ez az energia tartja fenn. A „nőiesség” már a legtöbb kislányban megtalálható, ők „már hároméves korukban tudják, hogyan kell egy férfival bánni”. Ez a „női oldal” jó esetben a férfinak is része, ő is lehet gyengéd, érzékeny, megértő, és ezt még szégyellnie sem kell! Müller tehát megengedő a férfiakkal, hiszen ők esendőnek születnek, nők nélkül életképtelenek.

Ahogy ebből a rövid válogatásból is kitűnik, kedvenc életvezetési tanácsadónk minden fontosabb, a jóindulatú szexizmusra jellemző állítást megfogalmaz, amelyek szerint a nők biológiai okok miatt törvényszerűen különböznek a férfiaktól, és másfajta szerepeknek kell megfelelniük. Ezeket a szerepeket a férfiak írják elő, és aki nem viselkedik megfelelően, az ő fogalmaik szerint nem lehet „igazi nő”.

Régen minden jobb volt

 Müller azoknak a megmondó embereknek a népes táborához is csatlakozik, akik szerint a „mai világgal” nagy gondok vannak, míg „régen” a többség még a valódi értékek szerint élt. De még ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy kifejtse, milyen is volt az a régi világ, illetve mikor és hol létezett. Persze egy kellően ködös fogalommal könnyebb dolgozni, hiszen nem állít olyan konkrétumokat, amiket meg lehetne kérdőjelezni.

A „mai világra” és a korra jellemző szerinte, hogy „szeretetlen”, „nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról”. „A mai ember lelkülete átláthatatlan őserdőhöz hasonlít, teli elfojtásokkal, feldolgozatlan múlttal, komplexusokkal, az egoizmus vak démonával – és az önismeret teljes hiányával. A nemi szerepeinkkel sem tudunk mit kezdeni.” Sőt, manapság a férfiakat sírni sem engedik, hiszen az agresszív és erőszakos, saját magával kérkedő embert tekintjük erősnek, a jó kapcsolatok pedig azért ritkák, mert félünk tőlük.

Ezek szerint egyrészt ma nem fordítunk kellő figyelmet magunkra és a társunkra, másrészt a titokzatos „régi” korok embere tökéletes kapcsolatban élt párjával, hiszen jól ismerte saját magát és embertársait, feldolgozta traumáit. A férfiak akkoriban még nem voltak agresszívak, rendszeresen sírtak, és szerényen tették a dolgukat, de mára minden elromlott. Számomra az alapvető történelmi ismeretek ilyen mértékű hiánya mellett az is figyelemreméltó, hogy Müller, miközben a mai világot ostorozza, nagyon jól megél belőle; ráadásul ironikus módon pont az általa bírált sekélyes értelmezést, instant terméket, gyors önismeretet nyújtja.

Jól csak a szívével lát az ember

Müller legtöbb mondata a szeretetről szól, ami szintén olyan megfoghatatlan és misztikus fogalom, hogy könnyű róla közhelyeket írni, amelyekben mindenki magára ismerhet. Megmondja nekünk, hogy az igazi szeretetre vigyázni kell. Gondolom sokaknak az is nagy aha-élményt okozhat, miszerint „Szeretetet nem lehet venni.”, illetve „Nem lehet mindenkit szeretni.” És hogyan is kell szeretni? Természetesen a szívünkkel, de azt, hogy ez pontosan mit jelent, talán akkor tudjuk meg, ha átrágjuk magunkat a mester összes könyvén és bölcsességén.

Bár azt vallja, hogy a szeretet nem lehet egyenlő az erőszakkal és a másik korlátozásával, mégis arra buzdít, hogy akit szeretünk, fogadjuk el olyannak, amilyen: „Szeress! Szeressen! A többit majd megoldjátok. Vagy elviselitek.” Kérdés, hogy mi van akkor, ha a másik erőszakos és korlátozó. Ennek tudatában gyanakvásra adhat okot a következő állítása is: „Nem igazi szerelem az, amelyben nincsen szenvedés.”

A szeretetről szóló gondolatai tehát – a többi témájához hasonlóan – általánosságban elcsépeltek vagy homályosak, és néhány esetben a bántalmazó magatartás elfogadására is biztatnak. Összességében a „szeretet” az a kedvenc gyűjtőfogalma, amit a legjobban el tud adni, hiszen „Ha szeretet van – a többi már könnyen megoldható, de ha nincs, akkor semmi sincs.”

Hogy te ne menj tönkre, hallgassál olykor a bölcsre

Müller Péter igazi guru, szellemi vezető: bölcsességei tele vannak felszólításokkal, parancsokkal és olyan tanácsokkal, amelyek mögött valójában nincs kidolgozott mondanivaló (vagy nem osztja meg velünk). Megmondja, mit kell csinálni, de arról már nem beszél, hogyan; ahogy arról sem, mire alapozza tanácsait. Így ezek csak légből kapott állítások, homályos utalások maradnak. A ködösítés egyébként is jellemző a fogalomalkotására, amikor többek között olyan kifejezéseket használ, mint „karma”, „a lét törvénye”, „léleklátás”, „egó”, vagy „sorskérdés” és „sorsszerep”.

A tanácsok egy része látszólag önmegvalósításra biztat, valójában teljesen általános és nehezen értelmezhető: „Magadért is élj!”, „Nézd meg magad – felülről.”„Találd meg önmagadat, a benső derűdet.”, „Lépj ki a mókuskerékből.”, „Tanulj meg repülni!” Más részük előírja (vagy legalábbis javasolja), mit kellene éreznünk vagy gondolnunk: „Ne légy tőle depressziós – csak szomorú.”, „Tanuld meg élvezni, ha fáj a lelked.”, „Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el.”

Arról szemérmesen hallgat, hogy egy-egy érzelem megélése nem feltétlenül elhatározás kérdése. Müller Péter világában valójában nagyon egyszerű változtatni az életünkön, csak mindig szükség van egy tekintélyre, aki megmondja, mit tegyünk. Ez a guru nem mindig a szerző, de autoriter szemléletét nagyon jól jellemzi, hogy más tekintélyekre (Istenre, Jézusra, Pál apostolra, az angyalokra, a „bölcs szamurájra” vagy saját anyjára) is gyakran hivatkozik. Miután meghallgattuk a tanítást, rögtön fel is használhatjuk, és ha nem tanultunk belőle, az a mi hibánk. Azzal, hogy írásait útmutatásként, útravalóként definiálja, automatikusan a tanácsadó szerepébe helyezkedik, így szavainak nagy súlya van. Mivel rengetegen néznek fel rá, és mivel első ránézésre nem nyilvánvaló se a szexizmusa (a jóindulatú szexizmusnak pont ez az egyik jellemzője), se az, hogy valójában mennyire autoriter, rengeteg kárt tud okozni. Ezért érzem úgy, hogy fel kell rá hívni a figyelmet, és el kell gondolkodni a jelenségen ahelyett, hogy nem veszünk róla tudomást.

Hozzászólások betöltése