Nagyon kellett Magyarországnak egy olyan macsó film, mint a Kojot

1
Küldés Kindle-re

Jó reklámot kapott Kostyál Márk első filmje, a Kojot azzal, hogy miután a Magyar Filmhéten való bemutatatását a gyártó Megafilm Kft letiltotta,  felrakta a Youtube-ra, ahol már százezren megnézték. A film egyébként több mint 300 millió támogatást kapott a filmalaptól, ennek ellenére sokan úgy szeretnék beállítani, mintha a hatalom nem engedné a nagyközönség elé.

Mennyire bátor az, aki az elitet kritizálja?

A film tárgya a méltató kritikák szerint a „tisztességes, keményen dolgozó kisember harca a mindent bekebelező oligarchával”, és sok olyan utalást tartalmaz, amelyekből ráismerhetünk a mai Magyarországra. Bemutatja, hogyan él vissza a helyi hatalom a külföldieknek eladott földekkel és az uniós pénzekkel, hogyan dolgoznak a helyi kiskirályok és az őket védő korrupt rendőrök. Hálás témák ezek, hiszen a magyarok nem igazán szeretik az új elitet. Mészáros Lőrincről, Andy Vajnáról, Tiborcz Istvánról, Simicska Lajosról és Garancsi Istvánról azért olvasnak sokat és beszélgetnek szívesen az emberek, mert felháborítónak tartják a nevükhöz kötődő korrupciót, lopást és mutyizást.

Ugyanakkor nem mondhatnánk, hogy az a mód, ahogy a Kojot az oligarchák működését ábrázolja, újszerű, eredeti, vagy akár bátor lenne. Szabadon lehet erről beszélni, mindenki beszél róla, tényfeltáró cikkek jelennek meg a korrupciós ügyekről. Még akkor is, ha ennek a kormányra nézve nem feltétlenül van következménye. Ezért sem logikus feltételezés, hogy az aktuálpolitikai áthallások miatt „dugták el” a filmet. (Főleg annak tudatában, hogy a filmhétre jóval kevesebben mentek el, mint ahányan az Interneten keresztül ingyen hozzájuthatnak.)

Nagy kérdés, mennyire hős, bátor harcos a főszereplő Bicsérdi Misi (Mészáros András), aki szinte az élete árán is megvédené Szojka Páltól (Kovács Frigyes), Kispalitól (Mátray László) és a többi helyi gengsztertől a nagyapától örökölt földet. Misi a magántulajdonáról nem akar lemondani, még úgy se, hogy egy kedvezőbb ajánlatot kap helyette. Ragaszkodik a földhöz, házat épít – amire egyébként nem kapta meg a szükséges engedélyeket –, nem hajlandó elköltözni. Ezt a valójában teljesen egyéni, nem túl átgondolt, önző célt állítja be a film úgy, mintha az igazságért való harc lenne. Azért önző, mert Misit nem érdekli, hogy a barátnője, Eszter akar-e egyáltalán a faluban lakni; de még az sem derül ki igazán, mik a férfi valódi, belső motivációi. Csak akkor gondolja át a döntését, amikor már minden összedőlt körülötte.

Nem arról van szó, hogy a korrupt, erőszakos, minden eszközzel a hatalomhoz ragaszkodó oligarchákkal szimpatizálnunk kellene. De miben is különbözik tőlük Misi, a „kisember”? A konfliktusokat erőszakkal oldja meg, csak neki kevesebb mozgósítható barátja van. Egyáltalán nem képviseli semmilyen közösség érdekeit, csak saját céljai érdeklik. A faluba is Eszter megy le, ő próbál barátkozni, megismerni az ott élő embereket. Misi azokkal van jóban, akik vele együtt építik a házát. A filmben ellenzéki szerepbe kerül, de nem feltétlenül azért, mert általánosságban a korrupcióval és a hatalmi visszaélésekkel lenne problémája, hanem szükségszerűségből. Ha ő lenne hatalmon, lehet, hogy ugyanazt tenné, mint Szojkáék.

Ebben a közösségben norma a hímsovinizmus és a nőbántalmazás

Misi nem is különbözik annyira a falu férfitagjaitól, ahogy elsőre gondolnánk. A film egyik központi eleme a macsóság, a folytonos és kényszeres faszméregetés. Mindenki a férfiasságát igyekszik bizonyítani, és vicc tárgya, hogy a főhősnek „nem szálltak le a tökei”. Még az éttermet is Aranybikának hívják. Abból, hogy a törvényekben nem lehet bízni, egyenesen következik, hogy folyamatosan keménykedni kell. Itt a konfliktusokat minden férfi az ősi, jól bevált módszerrel, a verekedéssel kezeli. Ez felfogható lenne akár a maszkulinitás kritikájaként is, ha nem maga a rendező nyilatkozta volna, hogy a film arról szól, hogyan állhatnak ki magukért az emberek a „vadkeleten”. Rendben van tehát az erőszak, az agresszió; szavakkal egyezkedni csak a nők szoktak.

Az asszonyokkal egyébként ebben a világban nem tárgyalnak – ez is elhangzik a filmben. Misi barátnőjének, Eszternek (Dobra Mária) vezetékneve sincs. Halk szavú, érzékeny ember, aki neméhez méltóan sokat sír, de kedves, és jóindulatúan áll az emberekhez: Kispali fiának is szívesen ad magánórákat. Nem sok nő szerepel a filmben, és ők is inkább csak biodíszletként vannak jelen. Ebben a „nagyon magyar” faluban a férfi-nő kapcsolat egyfajta tulajdonosi viszony, ahol egy szerető apuka az egyik pillanatban még könnyes szemekkel táncol menyasszony lányával, a másikban már szétveri annak esküvőjét.

Misi is majdnem annyira a tulajdonaként kezeli Esztert, ahogy a földet. Először csak érzelmileg hanyagolja el, nem kérdezi, mit szeretne, mire lenne szüksége. A nő kiborulására csak azt képes reagálni, hogy neki akar jót ezzel a házépítéssel; és nem veszi észre, mennyire megijeszti Esztert a sok agresszió. Aztán egy vita közben meg is üti őt, később pedig részegen megerőszakolja. Ez nem „kvázi” erőszak, ahogy egy kritikában megfogalmazták: Eszter többször is nemet mond, de Misit ez hidegen hagyja. Attól még, hogy párkapcsolatban történik, ugyanolyan szexuális erőszaknak vagyunk tanúi, mintha egy idegen követte volna el, ráadásul ilyenkor a nő még kiszolgáltatottabb. Amikor Misi megtudja, hogy Kispali zaklatta Esztert, rögtön bosszút áll, és megverekszik a férfival. Ez hős tettnek tűnhetne, ha nem az lenne mögötte, hogy védi a tulajdonát: neki joga van bántani a nőt, de más nem nyúlhat hozzá. Érdekes, hogy erről a bántalmazó kapcsolatról viszonylag kevesen vesznek tudomást azok közül, akik látták a filmet, pedig Misi tényleg egy igazi „nőverő, erőszakoskodó szarházi”. Tévhit, hogy bárkit is a frusztráció és a társadalmi körülmények tesznek ilyenné. Eszter is rosszul érzi magát, dühös, tehetetlen, mégsem ver félholtra senkit. A bántalmazó azért bántalmaz, mert megteheti, és nem azért, mert „ideges”; tettei semmivel sem indokolhatóak. A filmből is látszik, hogy vak komondorai nemcsak a hatalommal bíróknak, hanem az azokat (látszólag) kritizálóknak is lehetnek.

Kostyál Márk a macsóságot, a szexizmust, a nők másodrendű állampolgárként való kezelését normaként állítja be. Lehet, hogy néha nevetünk a túltolt maszkulinitáson, vagy elítéljük Misit, de a filmben senki sem kérdőjelezi meg, hogy bármi gond lenne ezekkel a régi „értékekkel”. Sőt, hangsúlyozottan az örökséghez, a nagyapák világához való ragaszkodás, ezzel együtt a patriarchális társadalmi berendezkedés jelenik meg kívánatos célként. Eszter a végén visszamegy Misihez, és teljes a happy end. Igaz, a fiú lemondott a földről, így nem kell újabb verekedésektől tartani, de tudjuk, hogy a bántalmazók viselkedése nem változik meg ilyen könnyen. Frusztráció pedig valószínűleg a nagyvárosban is éri majd a fiút.

A Kojot nagyjából annyira rendszerkritikus, mint a Szomszédok, de Taki bácsi legalább nem verekedett az elvtársakkal, amikor az M0-s építése miatt ki kell költözniük a családi házukból. A férfi-női szerepekről pedig talán a kormány álláspontjánál is konzervatívabban vélekedik.

Kojot (2017), Kostyál Márk, 126 perc

(Kép forrása: port.hu)

Egy hozzászólás

  1. Kriszta

    Nagyon orulok a kritikadnak! A filmet tavaly lattam es a mozi utan azonnal elkezdtem kritikakat keresni rola, mert kivancsi voltam, mit kezdenek a filmben bemutatott szexualis eroszakkal a kritikusok. Mint kiderult, semmit. Most, hogy a napokban ujra tema lett a film, rakerestem az ujabb filmkritikakra. Lehet, hogy nem kutattam eleg alaposan, de ez az iras az egyetlen, ami megemliti es aztan a helyen is kezeli ezt a dolgot. A Vox kritikan kivul, amit belinkeltel, meg csak meg sem emliti senki.

    Válasz

Hozzászólás írása

E-mail címedet nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * jelöli.

A hozzászólásokat moderáljuk. Csak elfogadás után jelennek meg.