Női lapban nyíltan nem politizálunk

0
Küldés Kindle-re

A Fidesz Andy Vajnán és Mészáros Lőrincen keresztül vásárolja fel a magyar lappiac jelentős részét – köztük a sok vidéki lapot tömörítő, és nagyjából 1 millió emberhez eljutó Pannon Lapokhoz tartozó nyomtatott sajtótermékeket –, a Médiatanács pedig ezt indoklás nélküli, egyszerűsített határozatokkal segíti. A megyei lapokon kívül többek között a Világgazdaság című napilapot is kiadó, 2014-ben megalakult Mediaworks Mészáros kezében van. Az Átlátszó néhány hónappal ezelőtt készült vizsgálata szerint a kormányközeli hírtartalom túlsúlyba került az országos napilapok, közéleti hetilapok, rádiók és esti televíziós műsorok piacán; több embert ér el, mint a politikailag semleges vagy ellenzéki/kritikus média. A megvásárolt sajtótermékek 65%-a a kormányhoz köthető tulajdonban van.

A várakozással ellentétben a nyomtatott sajtó fellendült az utóbbi időben: 6,3 millió ember olvas valamilyen napilapot vagy magazint. Emiatt ez az egyik legfontosabb, egyre növekvő hirdetési felület, a reklámbevétel is jelentősen növekszik. Egy 2015-ös kutatás szerint a nyomtatott lapok olvasóinak többsége relatív magas státuszú, és nő. Ugyanakkor érdekes, hogy viszonylag kevés szó esik ilyen kontextusban a női lapokról: a Fidesz-KDNP-s hatalomkoncentráció miatt aggódók nem feltétlenül gondolnak arra, hogy ezek a hetilapok vagy magazinok is erősen befolyásolhatják az olvasók közéleti, politikai érdeklődését és viselkedését.

Nyugaton a női lapok kicsit máshogy néznek ki, mint nálunk

Az USA-ban – főleg a legutóbbi elnökválasztás óta – a női magazinokat sem hagyja hidegen az olvasók politika iránti érdeklődése. A Vogue, a Teen Vogue, a Cosmopolitan, a Vanity Fair, a Marie Claire, a Glamour és az Essence számos olyan cikket közöl, amelyek a nőket érintő politikai területekre, a nők egyre növekvő közéleti szerepvállalására koncentrálnak. Egyre többet foglalkoznak a gazdasághoz és az egészségügyhöz kapcsolódó problémákkal is, az elnökválasztás előtt pedig a Vogue és a Glamour nyíltan támogatta Hillary Clintont. A Glamour egyébként egy feminista szemléletű Obama-interjút is közölt, foglalkozik a nők és férfiak fizetésbeli különbségeivel, a fegyvertartást kontrollálni kívánó aktivizmussal és környezetvédelmi témákkal. A magazin korábban figyelmet fordított arra, hogyan befolyásolja a politika a nők életét; de a választás előtt még inkább felerősödött ez a szemlélet.

Ez a hagyomány egyébként az 1860-as évekig nyúlik vissza, amikor a nők választójogáért harcoló Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton a Revolution nevű újságot működtette. Divattal is az egyenlőtlenségekkel összefüggésben foglalkoztak: a nők hosszú és nehéz ruháit azért kritizálták, mert az a férjnek való engedelmességet szimbolizálta szerintük. A feminizmus második hulláma alatt, az 1960-as években pedig a magazinok a nők háziasszonyszerepből való kimozdítását próbálták elősegíteni.

Magyarországon sem volt mindig evidens, hogy egy női lapnak távol kell tartania magát a politikától és a közélettől. Az első, nőknek szóló sajtótermék az 1794-ben megjelent, rövid életű Uránia volt. Az 1849-ben induló Hölgyfutárnál már nők is dolgoztak, és irodalomról, társas életről, művészetről, divatról lehetett benne olvasni, míg az 1857-ben induló Nővilág az erkölcsös életet és a műveltséget hirdette. A Családi Körnek, ami 1860-ban jelent meg először, már női főszerkesztője volt, aki ráadásul fontosnak tartotta a női emancipációt, és a háziasszonyi szerepen kívül más alternatívákat is bemutatott. A művészeti élet és a divat mellett politikai témákkal is foglalkozott. A 20. század elején több feminista vagy nőszervezet adott ki lapot: A Nő és a Társadalom című például a Feminista Egyesület nevéhez fűződik.

A Nők Lapja, ami – nagyjából 209 ezres eladott példányszámmal – még mindig a legolvasottabb nyomtatott termék a teljes magyar sajtópiacon, 1949-ben jelent meg először. Foglalkozott a nők szellemi és anyagi felemelkedésével, a munkalehetőségek kiszélesítésével, oktatással, miközben a rendszerváltásig az állampárt ideológiáját közvetítette. Amikor női munkaerőre volt szükség, a dolgozó nőt állították be ideálként, amikor csökkentek a munkaerőpiaci igények, szülésre biztatták a nőket. A lap 1968-ban nyitott a fiatalok felé, de még a ’70-es években is tiltott téma volt például a nők elleni erőszak. Révai Valéria főszerkesztősége alatt (1986 és 1998 között) a bátrabb, politikusabb hangvétel volt jellemző: születtek cikkek az elszegényedésről, a szexuális szabadságról, a rossz egészségügyről, a női egyenjogúságról.

A mai magyar nőt ne érdekelje a politika

A rendszerváltás után megszűnt a Nők Lapja egyeduralma, rengeteg női magazin árasztotta el a piacot, és számuk az utóbbi években is egyre nőtt. Mészáros Lőrinc vállalata, a Médiaworks a közéleti újságok mellett például a 66 ezres példányszámban fogyó Fanny-t is kiadja. A legtöbb, legismertebb és legolvasottabb női magazint (Cosmopolitan, Elle, Kismama, Marie Claire, Meglepetés, Nők Lapja és különszámai) a Centrál Médiacsoport  terjeszti; de jelentős szerepe van még a piacon a Marquard Médiának (Joy, Éva Magazin, in Style, Shape) és a Ringier Axel Springer-nek (Kiskegyed, Glamour, Csók és Könny, Blikk Nők).

Ma a magyarországi nyomtatott női lapokban direkt politikai témák jellemzően nem jelennek meg, közéletinek mondhatók is csak elvétve. Három hét van a választásokig, de ennek egyelőre szinte semmi nyoma, leszámítva például a – szegényebb és képzetlenebb nőknek szóló, 175 ezres példányszámot is elérő – Kiskegyedben megjelent egyoldalas ENSZ-ellenes kormányhirdetést. Bár nem lehet egy kalap alá venni az összes női magazint, általánosságban igaz, hogy depolitizáltak, és elsősorban a fogyasztói társadalom igényeit szolgálják ki: termékeket szeretnének eladni a nőknek. Azt sugallják, hogy a nők nem érdeklődnek a politika vagy a társadalmi kérdések iránt. Míg az USA-ban például a Marie Claire politikai tartalmakat is megjelentet, addig nálunk a 2018. áprilisi szám egyetlen, közéletinek nevezhető témája a női filmrendezők alacsony aránya. A lap egyébként elsősorban a vonzó, sikeres és gazdag nőket célozza meg, és viszonylag kevesen, kb. 14 ezren vásárolják. A sokkal népszerűbb, 80 ezres példányszámú Glamour minden évben kiadja az év hősnőjének járó elismerést, amit idén a NANE kapott, de emellett nem igazán foglalkozik társadalmi kérdésekkel.

A 15 ezres olvasótáború Éva Magazin viszonylag jól teljesít ezen a téren: gyakran közöl komoly riportokat például a nők elleni erőszakról, női jogokról, vagy a kormány nőbarátnak nem nevezhető politikájáról. A márciusi számban megszólal a magyarországi me too-mozgalom elindítója, Sárosdi Lilla, de olvashatunk egy összeállítást arról is, milyen országban élnének szívesen a gyerekek. A me too-ról, és általánosságban a nőket érő erőszakról a Nők Lapja is cikkezik alkalmanként, de ott a közéleti témákat általában egy-egy szegényebb, elmaradottabb régió, vagy ahhoz kötődő civil kezdeményezés, adományozó csoport bemutatása jelenti. A lap szerkesztését 1998-ban átvevő Molnár Gabriella (akit 2011-ben Vékási Andrea váltott) egyébként meg is fogalmazta, hogy a divathoz, a szépséghez, az otthonhoz, a kerthez és a gyerekvállaláshoz kapcsolódó témák mellett fontosnak tartják ugyan a közéleti cikkeket is, de a nyílt politizálást kerülik. Ugyanakkor a Nők Lapja írásainak témaválasztása, hangvétele gyakran nem áll messze a kormány ideológiájától: gondoljunk csak a Házasság Hetéről közölt riportjukra, annak tudatában, hogy a rendezvény olyan volt, mintha a Fidesz-KDNP szervezte volna. (Pedig kiadójuknak nincs köze Vajnához vagy Mészároshoz.)

Piaci viszonyok között érthető, hogy a lapok megmaradásához nagy szükség van a reklámbevételre, és emiatt az olvasókat potenciális fogyasztóként szólítják meg, a mögöttük álló hirdető kör érdekeit szem előtt tartva. Az a koncepció viszont, hogy kerülni kell a politikai tartalmakat, mert nem lenne rá igény, és a nőket nem lehetne ezzel megszólítani, már kicsit cinikusabbnak tűnik, és nehezebben igazolható. A kiadók egyelőre valószínűleg úgy gondolják, hogy több közéleti témával kevesebb olvasót szólítanának meg; de ha nőként nem kapunk mélyebb tartalmakat, nem is fog kiderülni, hogy örülnénk-e neki. Ha aggódunk amiatt, hogy a kormány rátette a kezét a sajtó egy jelentős részére, az vajon miért nem nyugtalanít minket, hogyan hat a több százezer olvasót elérő női magazinok tartalma a választásokra? Nők Lapját ugyanis 7-szer annyi ember vesz, mint mondjuk HVG-t.

(A lapok példányszámára vonatkozó adatok forrása: Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség 2017. II. félév audit)

Kép forrása: REUTERS/Kevin Coombs

 

Még nincs hozzászólás

Hozzászólás írása

E-mail címedet nem tesszük közzé. A kötelezően kitöltendő mezőket * jelöli.

A hozzászólásokat moderáljuk. Csak elfogadás után jelennek meg.