Szexizmus és bántalmazás aktivista és civil közösségekben – cikksorozat indul

0
Küldés Kindle-re

Cikksorozatot indítunk a mozgalmi körökben tapasztalható szexizmusról. Ez azért vált szükségessé, mert sokan és sokszor voltunk tanúi és elszenvedői annak, hogy aktivista, civil közegben a magukat feministának valló férfiak a feminizmus legalapvetőbb értékeit semmibe véve viselkednek. Ezek a férfiak olyan körökben élnek vissza a szexizmus nyújtotta előjogaikkal és tagadják a nők rendszerszintű hátrányait, amelyben a közös értékrend miatt a nők könnyebben megbíznak bennük, ezért védtelenebbek. Feministaként azt valljuk, hogy ami személyes, az egyben politikai is – tehát amit nőként megélünk a patriarchális társadalomban, nem pusztán egyéni probléma, pech vagy hiba, hanem rendszerszintű, hatalmi, tehát politikai kérdés. Ezért elengedhetetlen a tapasztalatokat politikai keretbe helyezni, és az így kialakult összképpel teljességében foglalkozni.

Nehezíti a helyzetet az, hogy a magukat feministának valló aktivista, civil körökben – a szexista értékrendet valló közegekhez hasonlóan – gyakran a környezet is érzéketlen arra, ha bántalmazás éri a mozgalomban jelen lévő nőket. Az abúzus miatt szavát felemelő nőt hibáztatják és bélyegzik meg, elfeledkezve arról, hogy a mozgalmi közeg alapvető követelménye, hogy tagjainak biztonságot nyújtson. Mintha itt is azt gondolnák a legtöbben, hogy a bántalmazás személyes, egyéni probléma, amelynek működésmódját nem lehet kibogozni, és ezért a nő őszinteségét túlérzékenységnek és bosszúállásnak titulálják. Ez azt jelenti, hogy végsősoron a nők számára nem teremtődik meg az a biztonságos tér, amit egy feminista közegnek, mozgalomnak vagy körnek az alapvetései szerint biztosítania kellene minden tag számára.

Fontosnak tartjuk, hogy a nők merjenek beszélni az őket ért bántalmazásról, és olyan mozgalmak nevezhessék magukat feministának, akik valóban minden erejükkel dolgoznak azon, hogy köreiken belül ne a patriarchális társadalom által diktált, megszokott működésmódok legyenek az uralkodóak. Ne lehessen a nőket bántalmazni abban a környezetben, amely akar csak részben épp abból a célból alakult, hogy küzdjön a társadalom patriarchális berendezkedése ellen. Ehhez fontos, hogy azok a nők, akiket abúzus ér, ne legyenek megszégyenítve, hanem teljes bizalommal tudjanak a velük történtekről beszélni.  Azt, hogy a bántalmazás nem ő az ő hibájuk, nemcsak nekik kell tudniuk, hanem az aktivista környezetnek is, amelynek feladata, hogy tudatosan kerüljön mindenfajta áldozathibáztatást.

A magukat feministának valló közegekben ne legyen kérdés, hogy hisznek-e a nőknek, akik kiállnak magukért és az elveikért, hanem ez legyen evidencia.  A strukturális változásokat nem a szép cikkek, a remekbe szabott mondatok, esetleg a hatásosan előadott monológok fogják elérni, hanem a tettek – az ahogy a mindennapokban viselkednek a csoport tagjai. A mozgalom minden aktivistájának egyéni és közös feladata, hogy vegye észre és lássa át a patriarchális társadalom rendszerszintű problémáit, az elnyomás és a nők elleni erőszak mechanizmusát. Vegyék észre, ami körülöttük történik, és ne ezek szerint működjenek, azaz ne legitimálják a nők elnyomását és nőket érő bántalmazás különböző formáit.

Amikor bántalmazás ért minket saját aktivista, civil mozgalmunkon belül, akkor két dolog segített. Egyrészt hozzáfértünk az abúzusról szóló szakirodalomhoz, másrészt tudtunk egymáshoz fordulni, és közösen összerakni összefonódó történeteinket.  Világossá vált számunkra, hogy az egyes történetek dinamikája ismerős számunkra, mert az ellenünk elkövetett abúzus ugyanabban a formában történt meg, és nem rólunk szólt. Nem kérdőjeleztük meg egymás élményeit, ahogyan azt a körülöttünk lévő emberek nagy része megtette. Tudatosult bennünk, hogy velünk ugyanaz történt, mint megannyi más nőtársunkkal, és nem mi vagyunk a hibásak benne.

Szeretnénk, hogy azok a nők, akiket bántalmazás ér bármely aktivista, civil mozgalmi közegben, tudják, hogy érzéseik valósak és jogosak, akkor is, ha az adott mozgalmi csoport jelszavaiban feministának vallja magát. Szeretnénk, ha ezek a nők hozzá tudnának jutni a releváns szakirodalomhoz, amely segít tudatosítani bennük, hogy nincsenek egyedül. Segíteni szeretnénk abban, hogy átlássák a mozgalmon belüli abúzus és általánosságban a bántalmazás dinamikáját, rendszerét és hatásait. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy legyen téma belüli abúzusnak ez a speciális, társadalmi mozgalmakon, aktivista közösségeken, civil szervezeteben megnyilvánuló formája. Mert amíg hallgatunk róla, amíg a patriarchális struktúrák a magukat feministának valló mozgalmi közegekben is fennmaradhatnak, addig ezek a mozgalmak nem fognak tudni hatni a külvilágra és rendszerszintű változásokat előidézni.

Az elkövetkező hetekben először olyan cikkeket – fordításokat és saját írásokat – fogunk közölni, amelyek kifejezetten a civil mozgalmakban, aktivista közösségekben megnyilvánuló szexizmust és ennek következményét, a bántalmazást mutatják be.

A sorozat legfontosabb célja azonban az, hogy teret biztosítsunk az érintetteknek. Mindenkit arra buzdítunk, hogy írja meg a saját történetét, ha valamilyen mozgalmi közegben, aktivista közösségben hátrányos megkülönböztetés vagy bántalmazás érte.
Címünk: aktivistaabuzus@gmail.com

Hozzászólások betöltése