Tehetsz róla, ha tájékozatlan vagy, és tehetsz ellene

2
Küldés Kindle-re

A pécsi rendőrség szexuális erőszak-ellenes, bűnmegelőzési spotjai nagy felháborodást keltettek, és a női jogvédők, nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő szakemberek gyorsan reagáltak is rá. A Mérő Vera által indított Nem tehetsz róla, tehetsz ellene facebook-csoport készített egy videót, amiben a rendőrség áldozathibáztató attitűdjét szerette volna ellensúlyozni, és kifejezni, hogy senki sem tehet arról, ha megerőszakolják. Sajnos a jó szándék és elkötelezettség –ahogy ez rengeteg más esetben is tapasztalható- véleményem szerint nem biztosította a megfelelő eredményt és hatást. Mérő Vera és Farkas Edina Lina, a kisfilm készítői szerint szexuális erőszakot „deviáns magatartásformára hajlamos emberek” követnek el, akiket nem is érdemes ilyen kampánnyal megcélozni. Ők ezért az elkövető helyett inkább az „állampolgári felelősségre” helyezték a hangsúlyt, és úgy gondolják, hogy apró dolgokkal, egymásra odafigyelve meg lehet menteni egy életet. Gondolkodásbeli változást szeretnének elérni, és, megérteni, mi az oka a társadalmi szinten nagyon jellemző áldozathibáztatásnak.

Az ellenvideó ötlete jó, mert ma Magyarországon még mindig hatalmas probléma az áldozathibáztatás, és a szakemberek gondolkodását is gyakran átitatja. Ami viszont nagyon nincs rendben, az az, ahogy Mérőék megközelítik a témát: a videóban és nyilatkozataikban úgy tesznek, mintha őelőttük szinte senki sem foglalkozott volna a témával, mintha nem léteznének válaszok a kérdéseikre, mintha nekik kellene úttörőként megoldaniuk egy társadalmi problémát. Felkészültség, tájékozottság, önreflexió, valódi együttműködés nélkül dolgoznak, rossz válaszokat adva a felmerülő kérdésekre. Pedig néhány perc befektetéssel még egy laikus is rengeteg információt talál az interneten (akár angolul, akár magyarul keresgél) arról, mi az oka az áldozathibáztatásnak, illetve mit tehetünk a szexuális erőszak ellen.

Az áldozathibáztatás okairól például az angol nyelvű feministing.com is ír. Mivel a nőkkel már gyerekkorukban elhiteti a környezetük, hogy boldoggá kell tenniük a fiúkat, gondoskodniuk kell róluk, nem csoda, hogy magukat hibáztatják az erőszakért: azt gondolják, ők a felelősek azért is, ha a férfinek gondjai vannak vagy ha bántja őket. Sokak szerint ugyanis a bántalmazás oka az elkövető valamilyen lelki problémája, ki nem elégült szükséglete. A férfi elkövető pedig azért hibáztatja áldozatát, mert így tudja felmenteni magát a felelősség alól. A szexuális erőszak hatékony megelőzése Mérőék feltételezéseivel ellentétben elsősorban azzal kezdődik (családi és társadalmi szinten), hogy már a kisfiúkkal beszélgetünk arról, mennyi az ő felelősségük a szexizmus elleni küzdelemben, hogyan kell nem bántalmazó módon viselkedni a nőkkel. Ezek a beszélgetések segíthetnek egy olyan, biztonságos világ megteremtésében, ahol a nemek egyenlők és a maszkulinitás új definíciót kap. Fontos, hogy a fiúk már nagyon korán megtanulják, mekkora jelentősége van a beleegyezésnek, mi a következménye az erőszaknak és a szexizmusnak, milyen veszélyei vannak a nők tárgyiasításának (ezen belül a pornográfiának), vagy hogy néha férfiak is válhatnak áldozattá. Ki kell hangsúlyozni, hogy a nők elleni erőszak a hétköznapi hímsovinizmussal kezdődik, akár azzal, ha valaki nevet a szexista vicceken és ezzel együtt a nőgyűlölő társadalmi normákat követi, vagy férfiként nem viszonyul kritikusan saját privilégiumaihoz.

Itthon a NANE Egyesület 20 éve működik és foglalkozik bántalmazott nőkkel, gyerekekkel. Elsősorban segélyvonalat működtetnek, de rengeteg olyan kiadványt (köztük könyveket is) jelentettek már meg, amelyek elsősorban a nők lelki, érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazásának gyakoriságával, jellemzőivel, a bántalmazó kapcsolatban való maradás vagy a bántalmazás okaival foglalkoznak, illetve képzéseket is szerveznek a témában (többek között rendőröknek). Úgy tűnik, ez a 20 év nem volt elég ahhoz, hogy néhány, magát a nők bántalmazása ellen küzdő aktivistaként pozicionáló, privilegizált helyzetben levő (tehát a releváns szakirodalomhoz hozzáférő és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező) értelmiségi megismerje a szakemberek tapasztalatait, magáévá tegye a szükséges látásmódot. A velük készített interjúban ők maguk mondják ki, hogy 3 percet fordítottak az ötletelésre, és a videó is rövid idő alatt készült el; tehát nem volt igényük a szakemberekkel való egyeztetésre, a felmerült kérdések alapos vizsgálatára. Pedig például Wirth Judit, a NANE jogásza gyakran és érthetően nyilatkozik arról, milyen jelenségek vezetnek ahhoz, hogy valaki bántalmazóvá (vagy szexuális erőszak-elkövetővé) váljon. A potenciális elkövető például mélyen hisz a hagyományos, merev nemi szerepekben és ragaszkodik hozzájuk, nem vállal felelősséget a hibáiért, birtoklóan viszonyul a másik emberhez, önkritika nélkül érvényesíti az előjogait. A szexuális erőszak áldozataival való munkában tapasztalt Szigeti Vera pszichológus, a Patent munkatársa is nagyon szépen megfogalmazza egy interjúban, mit jelent az áldozathibáztatás: „Az erőszak szinte minden esetben valamilyen fokú szégyent és önhibáztatást von maga után. Ez egyrészt a gyerekkorunktól magunkba szívott áldozathibáztató gondolkodásmód miatt van így, másrészt az elkövető miatt, aki természetesen az áldozatot szokta felelőssé tenni az erőszakért, így garantálva a hallgatását, harmadrészt azért, mert mindannyian azt szeretnénk hinni, kontrollal bírunk az életünk felett.”Az elkövetők helyett az áldozatok hibáztatása, felelőssé tétele azért is erős nálunk (a rendőrök, szakemberek és a laikusok körében is), mert Magyarország Európa egyik legszexistább országa, és állami intézkedések sem történnek a nemek egyenlőtlenségének, a nők elnyomásának a kezelésére.

Wirth Judit arra is választ ad, hogyan lehet az erőszak ellen védekezni, és ebben a nők önbecsülésének fejlesztése mellett hatalmas szerepe van az egyenlőség növelésének. Szerinte olyan videót kellett volna a rendőrségnek készítenie, ami az elkövető felelősségével foglalkozik, és azt közvetíti, hogy a férfiak is szabad akarattal rendelkező emberek, akik felelősek azért, ha nyomást gyakorolnak a nőkre. A következményekkel pedig nekik kellene szembenézniük.

Érdekes, hogy a fenti interjút éppen az a Farkas Edina Lina készítette, aki Mérő Verával együtt azt a válaszvideót is jegyzi, ami ugyanúgy az áldozatra koncentrál, mint a rendőrségi spot, és amiben szó sincs az elkövető felelősségéről. A kapucnis férfi, aki „megmenti” az erősen ittas nőt, inkább azt a képet közvetíti, hogy egyrészt a nőknek lovagokra van szükségük, másrészt a szexuális erőszak ilyen egyszerűen megelőzhető lenne, csak oda kellene figyelni egymásra. A lovagiasság valójában ugyanannak a szexista viselkedésspektrumnak és attitűdnek a része, aminek a végén a nők bántalmazása és a nemi erőszak van. (Beavatkozásra, segítségre pedig akkor lenne szükség, ha a nőt megtámadták volna az utcán.) Az erőszakot nem ilyen jótékony tettekkel, egymásra odafigyelve fogjuk tudni megelőzni, hanem, ahogy az előző bekezdésekből is kiderül, a gyerekkorban elkezdett neveléssel és társadalmi szemléletformálással, aminek alapja a nemi alapú szocializáció kritikája, lebontása, illetve a nemek egyenlőségének elősegítése. Az elkövetők nem „deviáns”, és nem „dühkezelési problémákkal” küzdő emberek, hanem olyan férfiak, akik akár megnyerőnek, szimpatikusnak is tűnhetnek, azzal együtt, hogy elfogadják és követik a szexista társadalmi normákat. Gyakran csak akkor kezdenek el erőszakosan viselkedni, amikor már nyeregben érzik magukat, és tudják, hogy senki sem fog közbelépni, nem kell szembenézniük a következményekkel. Ahogy a rendőrségi videó készítőinek kényelmesebb egy olyan világban hinniük, ahol az áldozat a felelős a szexuális erőszakért, úgy Mérőéknek, úgy tűnik, jobban megéri egy olyan valóságot közvetíteni, amiben az erőszak és az áldozathibáztatás is valami érthetetlen, szélsőséges viselkedés, aminek nincs társadalmi beágyazottsága (vagy nem kell vele foglalkozni), és az ittas nőkre való odafigyeléssel megelőzhetőek a bűncselekmények.

A válaszvideó, illetve a kezdeményezés úgy kapott  nagy nyilvánosságot és támogatottságot, hogy nem előzte meg valódi vita, egyeztetés a szakértőkkel vagy együttgondolkodás a genderérzékeny közösséggel. Talán még ennél is súlyosabb hiba, hogy nemcsak az előzetes alapos tájékozódás hiányzik, hanem az utólagos reflexió, a tanulságok levonása is. Mérő Veráék nem reagálnak a kritikákra (érdemes megnézni a facebook-oldalukat), és nem is indokolják meg, miért nem vették figyelembe a videó készítésénél vagy a kampány tervezésénél az áldozathibáztatással és a szexuális erőszak elleni küzdelemmel kapcsolatos tapasztalatokat, miért nem kérték ki a szakértők véleményét. Számomra nagy rejtély, hogyan lehet 3 perces brainstormingtól eredményt várni, illetve miért kell örülni annak, ha valaki ilyen gyorsan készül el egy fontos munkával.  Valószínűleg sokan azt gondolják, örülnünk kellene, hogy valaki reagált a rendőrségi spotokra, és foglalkozik a témával. Szerintem viszont a sisterhood (női szolidaritás) nem azt jelenti, hogy támogatjuk a másikat bármiben, amit csinál, csak azért, mert csinálja, és saját bevallása szerint jót akar, hanem azt, hogy a támogatás mellett felhívjuk egymás figyelmét az esetleges hibákra is, és nem félünk megalapozott, határozott kritikát megfogalmazni vagy elfogadni, majd tanulni belőle. Különben akár kárt is lehet okozni, majdnem olyan mértékűt, mint amilyent a rendőrségi videók okozhatnak.

Hozzászólások betöltése