Vissza az ökokonyhába

3
Küldés Kindle-re

Kiköltözés, együttélés a természettel. Biozöldség, bioételek, vegyszermentes növénytermesztés. Jól hangzó szlogenek, vonzó célok, alapvetően hasznos eszközök, segítségükkel egészségesebben és a környezetkímélőbb módon élhetünk. Az utóbbi években egyre többen próbálnak ökotudatosan élni, és ebben rengeteg honlap, könyv segít. A pozitív tendenciák mellett viszont egy olyan aggasztó szempont is felmerül, amiről nem igazán esik szó: a nők szerepe ebben a részben konzervatív, hamis nosztalgiát árasztó, részben a mai viszonyokhoz illeszkedő, modern felfogásban.

A nem fizetett háztartási munka és a gyerekgondozás nagy részét még mindig a nők végzik, és ez akkor is így van, ha a nő ugyanannyi órát tölt a munkahelyén, mint a férfi. A nők látják el általában a mindennapi, rutinjellegű feladatokat, a férfiak pedig inkább az időszakos munkákat végzik. Magyarországon a legújabb adatok szerint a házimunkára fordított idő 65%-a, a gyerekgondozás 70%-a hárul a nőkre. Hiába szól egyre több kutatás arról, hogy boldogabbak azok a házasságok és párkapcsolatok, amelyekben a férfi is részt vesz a házimunkában, a gyakorlatban nem tapasztalhatunk jelentős változást. Ezt a káros, elnyomó rendszert pedig tovább erősítheti, ha környezettudatosság címén még több feladat és szervezés hárul a nőkre. Annak ugyanis, aki radikálisan változtatni szeretne korábbi, pazarló és nagy ökológiai lábnyomot hagyó háztartási, bevásárlási, fogyasztási, gyerekgondozási módszerein, sokkal több teendője lesz. Mivel ezeket a munkákat elsősorban a nők végzik, illetve ők érzékenyebbek a környezeti szempontokra, alapvetően nekik kell többet dolgozniuk.

Nagy Réka Ökoanyu című könyvében (ugyanilyen címmel a Nők Lapjában indított cikksorozatot, illetve blogja is van) összefoglalja, milyen területeken lehetünk tudatosabbak, és hasznos tippeket is ad. A férfiak szerepével viszont szinte egyáltalán nem foglalkozik. Hiába szögezi le az előszóban, hogy nem akarja a nőket több évtizeddel visszaküldeni a múltba, és közösen kell változtatnunk az életmódunkon, ez utóbbival kapcsolatban csak annyit javasol, hogy „az apukák bátran csinálhatnak szelektív gyűjtőket”. A férj nagyon ritkán jelenik meg a könyvben, és akkor is csak megfigyelőként: ad egy-egy tanácsot, vagy a nővel együtt nevetnek a feleség próbálkozásain. Ökoanyuhoz hasonlóan működik Naturmami (Biró Anett), aki internetes oldala szerint az „anyukatársaknak” segít abban, hogy otthonuk vegyszermentessé váljon. Úgy tűnik, hogy ő is egyedül végzi a házimunkát és a gyerekgondozással kapcsolatos feladatokat, férje csak egyszer bukkan fel az oldalon, amikor a textilpelenkát látva ezt mondja: “Ebből szerezz be egy teljes készletet! Nagyon tetszik! Persze, te tudod, mivel jár a mosása…” Nem Nagy Rékával vagy Biró Anettel van problémám, hanem azzal a narratívával, amibe a könyv és a blogok is jól beilleszthetőek, és amin belül természetes, hogy a férfiak alapvetően nem vesznek részt a házimunkában.

Pedig egy környezet- és egészségtudatos háztartásban a szelektív hulladékgyűjtő (jó esetben egyszeri) összerakásán kívül rengeteg olyan feladat van, amit hetente vagy akár naponta többször is el kell végezni. Rendszeresen be kell vásárolni (előtte nem árt tervezni, listát írni), és ezt tudatosan kell tenni: utánanézni az összetevőknek, elolvasni, honnan származik a termék és miből készült. Egy környezettudatos háziasszony nem egy helyen, a szupermarketben vásárol, hanem a bio- vagy termelői piacon, ökotermékeket árusító üzletben. Mindez nagy utánajárást igényel. A balkonon vagy a kertben is meg lehet termelni a zöldséget, a gyümölcsöt és a fűszernövényeket, de ez rengeteg ráfordított időt, energiát jelent; a termesztett növényeket pedig érdemes eltenni, vegyszermentesen befőzni, ami szintén sok munka. Emellett lehet otthon kenyeret sütni, és egyéb olyan élelmiszert gyártani, amiből a boltban nehéz egészségeset, adalékanyag-menteset kapni. Az öko-tisztítószerek beszerzése is igényel szervezést, bár talán kevésbé nehéz; viszont aki házilag szeretne mosó- és mosogatószert gyártani, annak sok munkája lesz (a takarításon kívül, természetesen). A kozmetikumokat is jobb házilag elkészíteni, vagy legalább alaposan tájékozódni arról, hogy milyen összetevőket tartalmaznak, a gyereknek pedig textilpelenkára lesz szüksége, amit rendszeresen mosni kell.

Ha kevesebb hulladékot szeretnénk termelni, oda kell figyelni arra, hogy minél kevesebb csomagolást tartalmazó, vagy újrahasznosítható termékeket vegyünk, majd mindent szelektíven gyűjtsük, és a hulladékot rendszeresen levigyük a szelektív kukákba. A Tudatos Vásárló oldalán szól egy cikk arról, hogy a szelektív hulladékgyűjtés is a nők feladatává vált, mivel a legtöbb, ehhez kapcsolódó teendő (bevásárlás, főzés) is „női” munkának számít. Egy osztrák felmérés szerint a szelektív gyűjtés évente 42 plusz munkaórát jelent. Ráadásul az állam és a civil szervezetek is a nőkre hárítanák a család környezettudatosságával kapcsolatos felelősséget, főleg őket célozzák meg kampányaikkal.

Vagyis ha valaki környezet- és egészségtudatos akar lenni, de közben nem szeretne visszakerülni a hagyományos női szerepkörbe, állandó konfliktushelyzetben él, és a férfiak részvétele nélkül elég nehéz dolga van. A mélyhűtött, előrecsomagolt dolgok fogyasztása, a nagy áruházakban történő bevásárlás kevesebb munkát jelentenének, de ezek a gyakorlatok környezeti szempontból nem fenntarthatóak. A nemek közti munkamegosztást pedig nagyban befolyásolja a társadalom és az egyén értékrendje, ezen belül az, hogy ki mennyire törekszik a párkapcsolaton belüli egyenlőségre. Az értékrendek alakulására a média üzenetei is hatnak, ezért az ökotudatos szemléletformálással foglalkozó könyveknek, promóciós anyagoknak vagy szervezeteknek hatalmas szerepük van abban, hogyan jelenik meg a téma a közbeszédben. Felelősek azért, hogy ne a hagyományos értékrendet közvetítsék, ne kizárólag a „háziasszonyokhoz” szóljanak, ne tereljék vissza a nőket a konyhába és a háztartásba. Felhívhatnák a figyelmet arra, hogy a férfiaknak egyenlő részt kell vállalniuk a házimunkából és a gyereknevelésből, és a legjobb, ha ezt környezettudatosan teszik. A környezet védelme, az ökotudatosság és a párkapcsolatok egyenlősége nem válhat egymást kizáró, összeegyeztethetetlen elméletté és gyakorlattá.

Felhasznált irodalom:

Nagy Réka (2013) Ökoanyu. Sanoma, Budapest.

Schafferné Dudás Katalin (2008) A környezettudatosság többszintű értelmezése és a környezettudatos fogyasztói magatartás vizsgálata. Doktori értekezés, Pécs.

 

Hozzászólások betöltése